Körtvélyessy Gyula honlapja

REACH általános bevezetés

 

 

 

 

 

 

 

 

 

​

​Jogi alapok

 

A REACH egyik lényeges követelménye, hogy mindazoknak, akik anyagokat "szabadítanak rá" Európára évi egy tonnánál nagyobb mennyiségben, elegendő vizsgálatot kell azokról végez(tet)niök, hogy az anyag összes felhasználása tekintetében - nemcsak a saját, hanem a vevők teljes sorozatában előforduló - a kockázat (ha van ilyen, tehát, ha az anyag veszélyes) ellenőrzött legyen. A "rászabadítás" négyféle módon valósulhat meg:

1. vagy kémiai összetételre nézve más anyagokból kémiai átalakítással: eddig nem volt, ezután lett (ez a kiindulási más anyag lehetett értékes termék, de akár hulladék is). Egy speciális helyzet, amikor a végtermék előállításánál a több összekevert komponens között kémiai átalakítások is végbemennek. Erre az V. melléklet új kiadásában felmentést fogalmaztak meg. Ezt részletesen tárgyalom.

2. vagy importtal: az anyag eddig nem létezett Európában, valaki behozta ide

3. vagy a természetből különítette el: bányászta, leölte, learatta, összegyűjtötte és aztán fizikai módszerekkel elválasztotta

4. vagy visszanyeréssel: az anyag valamilyen hulladéknak tekintett termékben volt eddig, ami nem tárgya a REACH-nek, de valaki újra visszavitte a körforgásba azzal, hogy visszanyerte.

Látható, hogy mindez az anyagok életciklusával függ össze. Az anyagokkal a fenti módon a körforgásba való bekerülésüket követően alapvetően kétféle dolog történhet:

1. kémiailag továbbalakításra kerülnek. Ez jelenti számukra az intermedierként való felhasználást. Mivel ilyenkor a ciklus rövid, tehát a humán és a környezeti expozíció viszonylag csekély és általában jól ellenőrzött, ezért azokra az anyagmennyiségekre, melyeket így használnak korlátozott követelményeket szab meg a REACH. Ez az intermedier-felhasználás kétféle formában valósulhat meg: vagy az új kémiai anyagot önállóan elkülönítik, ez a szorosan vett intermedier felhasználás. Vagy a kémiai átalakulás közben az anyag beépül egy árucikkbe, szerkezetbe. Ezt az Ügynökség nem tekinti intermedier-felhasználásnak. Az elsőt is csak akkor, ha biztosított, hogy az anyagot szigorúan zárt körülmények között kezelik a kémiai átalakításáig.

2. eredeti kémiai formájukban kerülnek felhasználásra. Ez igen sokféle lehet. Más anyagokat kevernek hozzá, hogy a hatását javítsák, szerkezetekbe építik be, valamilyen oldószerként hasznosulnak, vagy bármilyen egyéb módon. Ez az anyag végső felhasználása, amikoris ekkor, az életciklusának végén hulladékká válik. Fontos megérteni, hogy ezekben az esetekben az anyag kémiai lényege végig megmarad, nincs kémia átalakulás. Azokra a mennyiségekre, melyeket így használnak, pont a széleskörű érintettség miatt, többféle REACH előírás vonatkozik. E csoportba tartozik az a különleges eset, melyben az anyagot valamilyen tárgyban (alkatrész, berendezés, ruha, stb.) használják fel, de kifejezetten azzal a céllal, hogy onnan kikerüljön. Ekkor nyilvánvalóan jelentősebb expozíciót okozhat, tehát azokra a szereplőkre, akik ilyen tevékenységet végeznek (előállítanak ilyen tárgyakat, vagy importálják azokat), közel ugyanolyan REACH követelmények vonatkoznak, mint az anyagot Európára "szabadítókra", de ez nagyon ritka.

A REACH alapvető filozófiája, hogy a fő aktív kötelezettségek: regisztráció, engedélyezés, osztályozás bejelentés, vevőinformálás, azokra vonatkozik, akik az anyagot rászabadították Európára. A felhasználási láncon következő szereplők számára, akik csak használják, áttöltik, forgalmazzák, tárolják, vagy szállítják a termékeket, csak megfelelési követelményeket fogalmaz meg a jogszabály.

A rászabadított anyagok két alaptípusba sorolhatók:

1. - az Európában eddig még nem ismertek. Ezeknél az a szabály, hogy 2008. június 1, a REACH hatályba lépése után ha ezek mennyisége nagyobb, vagy nagyobbá válik, mint 1 t/év, előbb kell beadni a regisztrációs dokumentumot a Helsinkiben létrehozott Vegyi-anyag Ügynökségnek és csak aztán lehet szó a tevékenységről. Elképzelhető, hogy egy ilyen anyagot már más regisztrálta, ezért mindenek előtte egy érdeklődést kell beadni az Ügynökséghez, ami a regisztráció első lépése.

2. - Az Európában már eddig is ismert anyagok esetén (ezek a bevezetett anyagok) ha ettől a hatályba lépési időponttól folyamatos a tevékenység, az innen számított fél éven belül, illetve ha később indul meg a tevékenység, a megindulástól számított fél éven belül csak egy előzetes regisztrációt kell tenni, jelezve, ha a mennyiség több, mint 1 t/év, és ha ez megtörtént, akkor magának a regisztrációs dokumentumnak a beadása időben eltolt határidőkig lehetséges. Ha nem tettük meg ezt az előzetes regisztrációt, akkor ránk, mint rászabadítókra azonnal vonatkozik a regisztrációs kötelezettsége. Le kell állnunk a tevékenységgel, amíg meg nem tettük a regisztrációt!

Tudni kell, hogy az anyagokkal kapcsolatos egyéb REACH kötelezettségek már nincsenek mennyiségi határhoz kötve: a biztonsági adatlap elkészítési kötelezettség a rászabadítókat terheli (és a veszélyes keveréket összekeverőket is), hasonlóan az új REACH követelmény, az engedélyezés. Utóbbi azt jelenti, hogy adott időpont után a XIV. mellékletben megadott anyagok semmilyen felhasználása, semmilyen kis mennyiségben sem lehetséges, csak ha arra engedélyt kapott (szintén elsősorban a rászabadító vagy bárki a felhasználási láncában - érdekes módon az utóbbi a gyakoribb). Ugyancsak feladatokat rónak a rászabadítókra a REACH igen nagyszámú korlátozási előírásai. Természetesen mind az engedélyezés, mind a korlátozás a felhasználókra is vonatkozik, hiszen ezek mindig valamely használatot érintenek (tiltanak meg, ill. kötnek engedélyhez).