Körtvélyessy Gyula honlapja
Jelöltlista, az engedélyezés előszobája (és más feladatok)
Internet linkek
Az aktuális jelöltlista az Ügynökség oldalán
Jogi alapok
Az aktuális jelöltlista az Ügynökség oldalán
A REACH által hozott új folyamatok közül az engedélyezés első lépése az un. jelöltlista elfogadása és közzététele. Ide a különös aggodalomra okot adó anyagok (SVHC, Substance of very high concern) közül azok kerülnek, melyeket az Ügynökség vagy a tagállami hatóságok kiválasztanak. Három hónapos Internetes konzultáció után 2008. október 28.-án tették közzé az első 15 anyagot (a várható több ezerből). 2009. szeptember 1-én konzultációra közzétették az új tervezett sorozatot is (15 vegyület, köztük a nagyon érdekes trisz-2-klóretil-foszfát, egy pár ólmos-krómos festék, kerámiaanyagok, diizobutil-ftalát és dinitrotoluol), majd 2010. január 13-án hivatalosan is megjelent ezek listája. 2010. március 8-án közzétették az új, harmadik elő-jelöltlistát Internetes konzultációra 8 anyaggal. A további lépéseket nem sorolom, félévente tettek-tesznek újabb anyagokat a listába, nyár elején és decemberben.
Háromféle anyag van, mely a gyakorlatban nagyon fontos ebből a jogilag már kötelező, októberben közzétett listából, mert igen gyakran előfordulnak műanyagból készült tárgyakban, részegységekben, tömítésekben:
- a ftalát lágyítók (több is van a listában). Ezek leginkább a lágy PVC termékekben fordulnak elő, 30-40% mennyiségben, de más műanyagokban is lehetnek.
- A másik anyag a Hexabrómciklododekán (HBCDD). Ez a polisztirol égésgátló adaléka, tehát égésgátolt, polisztirolból készült termékekben található (pl. TV doboz, elektronikus termékek doboza, stb.) Hasonló égésgátlók a jelöltlistában a Dekabrómdifeniléter, a klórozott parafinok, a triszklóretil-foszfát, a bórsav.
- A harmadik anyag a 4,4'-metiléndianilin. Ez a kemény PUR (poliuretán) habokban szinte mindig előfordul kis, de a 0,1%-nál lehet, hogy nagyobb mennyiségben, és vagy a nyersanyagból, az MDI-ből származik, vagy pedig a hab létrehozásakor, vagy az után, tároláskor-felhasználáskor lassan képződik a reagálatlan MDI-ből. Az, hogy jogilag erre a speciális esetre vonatkoznak-e a kötelezettségek, bizonytalan (lásd vonatkozó okfejtésemet).
A publikált lista három szempontból is kulcsfontosságú a REACH-ben. A jogi szöveg soha nem jelöltlistaként (candidate list) emlegeti, hanem az 59(1) cikk alapján kiválasztott listaként, ezért sokan oda se figyelnek rá.
Első alkalmazás:A REACH 33. cikke megköveteli, hogy az árucikkeket (tárgyak, eszközök, alkatrészek, műszerek, berendezések, stb.) előállító cégek jelezzék a vevőiknek, ha 0,1%-nál több van az eladott termékben ezekből. A 0,1%-ot mindenki az eszköz teljes eladott mennyiségére számolja, kivéve hat tagország (pl. Németország, Ausztria, mi magyarok ebből ez egyszer kimaradtunk..), akik kijelentették, hogy arra a részegységre kell a százalékot számolni, melybe először a jelöltlistás anyagot berakták és úgy piacra vitték. Ez lehet egy homogén részegység, pl. tömítőgyűrű, de lehet, hogy többrétegű a tömítés és csak az egyikben van, vagy az is lehet, hogy a tömítést mindjárt be is rakják az alkatrészbe és csak az alkatrészt adják el. A százalékot ez a hat ország úgy számolja mindig, amiben először eladtak ilyen jelöltlistás anyagot.
Nagy különbség, gondoljunk egy autóra, mely a forgalmazóhoz megy: ha van benne egy tömítés, melyben van pl. lágyító, 3%, akkor azt a német forgalmazón számon kérik, a magyaron meg nem. Ráadásul ugyanebben a cikkben a REACH úgy rendelkezik, hogy a lakosság bármikor megkérdezheti az eladót bármely termékről, hogy van-e benne ilyen jelöltlistás anyag, és a kérdésre 45 napon belül - büntetés terhe mellett - válaszolni kell. Nagyon kemény!! Ezek a követelmények a jelöltlista közzétételét követő napon, tehát 2008. október 28-ával lépnek hatályba.
Nagyon fontos, hogy az adott jelöltlistán szereplő anyagnak benne kell lenni az árucikkben. Tehát a kémiailag véletlenül keletkező metiléndiamin nagy valószínűséggel, az üvegekben kémiailag átalakuló SVHC jelölt kiindulási anyagkomponensek, pl. a bór-trioxid, az antimon-trioxid, stb. biztonsan nem tartoznak ide.
A második REACH követelmény (7.5 cikk) szintén az árucikkekben lévő jelöltlistás anyagokkal van kapcsolatban: a 0,1%-nál több (megint, mire számolunk, lásd előbb) és egyidejűleg 1 t/évnél nagyobb mennyiségben ilyen anyagokat az árucikkekbe berakó, vagy ilyen anyagot tartalmazó árucikket importáló vállalkozásoknak 2011. június 1 után bejelentést kell erről tenniük az Ügynökségnek azonnal, ha a közzététel 2010. december 1 előtti és mindig fél éven belül a közzététel után. .
Vegyük észre, hogy míg a második eset csak a csúnya anyagot az árucikkbe berakó, vagy ilyet importáló vállalkozásokra vonatkozik (és erre is vonatkozik a fenti megjegyzés), azonban a vevői informálási első kötelezettség (33. cikk) bárkit érint, a felhasználói láncban. Tehát ahhoz, hogy eleget tegyen ennek a kötelezettségének tudnia kell, hogy mit vásárol (amit ő tovább alakít: szereli, festi, préseli, stb.).
Milyen megoldások lehetnek a kötelezettségek teljesítésére?
1. A nagyvállalkozások (Nokia, Levi&Strauss, Elektrolux) úgy járnak el, hogy eleve minden SVHC anyagot kitiltanak a beérkező termékekből. Ez nem 15, hanem több száz, vagy akár ezer anyagot jelenthet, de akkor tovább elvben nem kell ezekkel a kérdésekkel foglalkozniuk. Ilyen RSL (Restricted Substances List) vagy RML (Restricted Materials List) az Interneten több is megtalálható, no meg a beszállítók is rendszeresen megkapják. A gond csak azzal van, hogy nemigen lehet ennek betartását ellenőrizni, főként nem a Távol-keleti beszállítóknál.
2. Az általános megoldás az lehet, hogy a vállalkozások a beszállítói szerződésekben megkövetelik ennek a REACH követelménynek a betartását. Hasonlóan a roncsautó irányelvhez, vagy az elektromos és elektronikus alkatrészekből kitiltott anyagokkal. Az autóiparnak bevált rendszere van ezek követésére, az IMDS rendszer, ahol az Interneten, egy megfelelő portálon követheti mindenki az alkatrészekben lévő csúnya anyagok mennyiségét.
3. Végül sajnos sok cég, a 2. megoldás helyett, zavaros leveleket írogat a beszállítóinak, melyben összekeveri az (elő)regisztrációs kötelezettségeket ezzel a kötelezettséggel. Tisztán kell látni, hogy - nagyon ritka kivételektől eltekintve - a darabszámra vásárolt árucikkek (tárgyak, eszközök, gépek, stb.) esetén a cégeknek nincs (elő)regisztrációs kötelezettségük, míg a tonnára, köbméterre, tartálykocsiban, hordóban, big-begben, stb. vásárolt termékek esetén (vegyszerek, vegyi anyagok, ömlesztett termékek) azoknak, akik ezt kémiailag először előállították, vagy az Unión kívülről importálták, vagy a természetből vagy hulladékból ki- vagy visszanyerték, azoknak van (elő)regisztrációs kötelezettségük. Tehát nem azt reklamálom, hogy valaki levélben megkérdezi a jelöltlistás (vagy SVHC) anyagokról az árucikk-beszállítóját, mert ebben a jelöltlistás (33. cikk) kérdésben valóban nem tehet mást, másrészt a REACH kötelezi is a beszállítóját, hogy megmondja, vagy ha nem tudja, tovább kérdezze az ő beszállítójától. Azt reklamálom, hogy összekeverik ezt az előregisztrációval és arról kérdezgetnek, mely esetben ilyen "megmondási" REACH kötelezettség nincs, és nincs is értelme.
A harmadik REACH követelmény a jelöltlistás anyagokra az, hogy ilyen anyagokra is kell biztonsági adatlap (ha máskülönben esetleg nem kellene, mert nem veszélyesek, vagy nem vPvB-k és ez előfordulhat). Vagy készítmények esetén, ha ilyen van bennük több, mint 0,1% (és máskülönben a készítmény nem lenne veszélyes, nem kellene biztonsági adatlapot készíteni hozzá), akkor a vevő kérésére kell adatlapot adni és ezt a címkén jelezni. Mindez azért van, hogy az a cég, aki ezeket a jelöltlistás anyagokat berakja az árucikkekbe, vagy ottmaradóan rájuk keni, és minden, a láncban őt követő cég, végre tudja hajtani a fenti első és második REACH kötelezettségét.
A negyedik, közvetett jogi következménye a jelöltlistán való megjelenésnek az, hogy amennyiben az szerepel az anyag mellett, hogy PBT vagy vPvB, akkor az Európában annak is számít. Ez az egyetlen jogi lehetőség e tulajdonságok hatósági deklarálására (hasonlóan, mint a veszélyességre a harmonizált osztályozás)
Látni kell továbbá azt is, hogy a jelöltlista kiválasztása a REACH engedélyezési folyamatának az első lépése. Már kétszer került a XIV. mellékletbe anyag (hat ill. nyolc) és számuk folyamatosan növekedni fog. Ezeket a jelöltlistából válogatják tovább (ebbe a minket érintő fenti anyagokat mind továbbvitték, persze kiegészítve az engedélyezett felhasználásokkal, mennyiségekkel, a naplemente időponttal, ami után ezeket már nem lehet engedély nélkül használni, stb.), és ez után gyorsan bekerülnek ezek a XIV. mellékletbe, ami az igazi feketeleves lesz. Ezért már most célszerű elgondolkodni mindenkinek azon, hogy valóban szükségesek-e ezek az anyagok a termékéhez, technológiájához, mert az engedélyt megszerezni a felhasználásukhoz nem lesz könnyű. A megadott naplemente időpontok most még. 2013-14-et jelentenek, a későbbi anyagoknál arányosabb későbbiek lesznek, tehát elvben elég idő van felkészülni az engedélyezési dokumentáció elkészítésére..