Körtvélyessy Gyula honlapja
Felhasználás azonosítás: feladat a regisztrálónak és a felhasználónak.
Internet linkek
A felhasználások azonosítására szolgáló kódok magyarul. Iránymutató dokumentum magyarul A Cefic segítő anyaga a felhasználói láncban a kommunikációhoz (itt még rá kell keresni, mert több, hasznos anyag van)
Jogi alapok
A REACH arról szól, hogy a veszélyes anyagok előállításától kezdve a megsemmisítésükig minden lépésben a kockázat ellenőrzött és elfogadható legyen. A regisztrációban a gyártók/importálók az általuk ismert felhasználásokra végzik el (ha a mennyiségük 10 t/év felett van) az ezt szolgáló kémiai biztonsági értékelést. Csak akkor nyugodhatnak meg, ha bizonyítani tudják, hogy a kockázat elfogadható. Ha pedig az anyag annyira különös aggodalomra ad okot, hogy engedélyezés alá esik (bekerült a XIV. mellékletbe), ugyancsak minden felhasználásra már nem csak ezt az értékelést kell elvégezni, hanem engedélyeztetni is kell az Ügynökségnél ezeket a felhasználásokat, ha továbbra is szállítani akar ezekre anyagot.
Ezeket szolgálta és készítette elő a vegyi anyagokat felhasználóknál - és ilyenből van jóval több - a "felhasználás azonosítása". Erre a feladatra 2008. májusban jelent meg több ezer oldalas iránymutató dokumentum angolul. De a vonatkozó közleményem elolvasása is jó bevezetés.
Ez két megközelítéssel lehetséges:
1. A gyártók-importálók küldenek ki a vevőiknek egy Excel űrlapot, vagy irányítják egy honlapra, ahol választani lehet a felhasználási kódok közül. Ez viszonylag könnyen megtehető, persze gond, hogy minden angolul van, és mindenki másféle űrlapot használ. Egyre több ilyen lépés történik, hiszen az első regisztrációs határidő közeledik.
2. Amit ajánlok még az az, hogy az iránymutatóban megadott formanyomtatványt lefordítottam magyarra és magyarázó jegyzetekkel láttam el. Ezt kitöltve és a beszállítónak elküldve, el lehet érni, hogy tényleg foglalkozzék a felhasználásunkkal. EZ MA MÁR NEM LEHETSÉGES, 2017 június volt erre a határidő. Ugyanerre lehet megkérni a vevőinket is, hogy az ő felhasználásuk is azonosítva legyen. Ha mi gyártottuk neki az anyagot, akkor majd mi regisztrálunk, ha csak összekevertük meglévőkből, vagy kereskedtünk velük, akkor a vevőktől kapott kitöltött ilyen adatlapot küldhetjük felfelé a gyártók/importálók felé.
Ez az alapelv. A gyakorlatban az első lépés az azonosításban megának a felhasználásnak a megnevezése. Erre az ECHA kialakított egy kódrendszert. Ebben az feldolgozói ipar NACE szerinti területei (néhol összevontan), a lehetséges folyamatok, az előforduló termékek és végülis az árucikkes felhasználások (nyilván csak a szabaddá válás esete az érdekes) szerepelnek. E kódok megadásával tudja a felhasználó azonosítani a nála lévő felhasználásokat. Ezeket az OKBI magyarra fordíttatta és a honlapján közzétette http://okbi.hu/index.php/hu/reach-kodok
A cégek úgy végezték a felhasználások azonosíttatását a vevőiknél, hogy azokat csomagokba gyűjtötték, hogy egy teljes felhasználási folyamatot lefedjenek.
Kérdések és válaszok
Lásd még a kémiai biztonsági értékelésnél megadott kérdéseket-feleleteket.
-
Regisztrációköteles értékesített anyagainknál a regisztrációhoz kötött felhasználási szektorokat és a terméktípus kódokat beleírva a szerződésbe elég védelmet biztosítunk-e magunk számára az anyag további kereskedőivel, felhasználóival szemben? (2010.december 1-től) Nem igazán értem a dolgot. Két eset van:
- ha a termék nem veszélyes, akkor nincs miről beszélni: a regisztráció nem tartalmazza a kémiai biztonsági értékelés expozícióértékelés részét, nincsenek felhasználási kódok.
- Ha a termék veszélyes, akkor meg adatlapot kell mellé adni. Ez jogi kategória, a kereskedők kötelesek továbbadni, a felhasználók kötelesek betartani. A kereskedőnek érdeke, hogy figyelje a felhasználókat, hiszen ha olyannak is elad, akinek felhasználása nincs lefedve az Önök adatlapjában, de máséban igen, lehet, hogy a vevő váltani fog, inkább, mint hogy saját kémiai biztonsági értékelést kelljen készíteni
-
Felmerült egy vevői felhasználásunk, amely nincs lefedve a konzorciumi Identified Use lista alapján.Ahhoz, hogy ezt a felhasználást is regisztrálni tudjuk, nekünk kellene kidolgozni az ES-t és a CSR-t, amelyhez el kell végeznünk a szükséges labor vizsgálatokat.Esetleg tudna nekünk küldeni egy listát, hogy pontosan milyen vizsgálatokat szükséges elvégeznünk/elvégeztetnünk az ES és a CSR-hoz?! A kérdést két részre kell bontani. 1. Milyen vizsgálatokat követel meg a REACH? Ez a gyártott tonnáktól függ és a VII-X. mellékletben van leírva. Elvileg ezeket el kell(ene) végeztetnie a konzorciumnak, tehát rendelkezésre kell(ene), hogy álljanak Önöknek is. Persze az olyan végpontokra, melyek nem fordulnak elő a felhasználásokban, pl. bőrrel való érintkezés a kenőolajnál, lehet felmentést kérni az összes bőr végpontú vizsgálat alól (bár ezt néha cáfolják, nem tudom mi van az iránymutatásban, nem olvastam el, nem emésztettem meg a többszáz oldalt, ami erről szól..) 2. A másik kérdés, hogy mit jelent, hogy egy vevői felhasználást nem fednek le a meglévő forgatókönyvek. A fenti példát folytatva, ha a kenőolajat formaleválasztónak használják, ott egyértelműen fennáll a bőrrel való érintkezés lehetősége, tehát a terméket erre is meg kell vizsgálni (a tonnáktól függő mélységű bőrvizsgálat a VII-IX. mellékletben leírtak szerint). A következő lépés, hogy a vizsgálati eredmények alapján meg kell határozni azt az expozíciót, melynél elfogadható a kockázat (DNEL érték). Másfelől expozícióbecslést kell végezni, hogy a szóba jövő felhasználásoknál a felhasználók (professzionális és lakossági külön) milyen mértékű bőrexpozíciót kaphatnak. A két értéket összehasonlítva kiderül, hogy elfogadható-e a használat vagy nem. Ez kerül a CSR-be és az ES-be.Tehát összefoglalva:
- hogy milyen végpontokra kell vizsgáltatni (ha nincs meg), azt a felhasználás milyensége szabja meg
- hogy az adott végpontra milyen vizsgálatot kell elvégeztetni (VII-VIII), ill. az Ügynökségnek az elvégeztetésre javaslatot tenni (IX-X), az a gyártott éves tonna alapján a megadott mellékletekben van leírva.
-
Kell-e nem veszélyes anyagok felhasználást azonosíttatnom? Nem kell. Hiszen ezekre nincs expozícióértékelés, tehát nem is fordulhat elő, hogy hiányzik a felhasználásom a kémiai biztonsági értékelésből. Nem is kapok -elvben- biztonsági adatlapot, sem expozíciós forgatókönyvet. Lásd még a Miért előnyös, ha nincs adatlap és a Válasz a Toxinfo kérdéseire c. lapjaimat.
-
Elküldtem a beszállítómnak a felhasználásom kódjait. Mit tehetek, ha nem válaszol? Mi történik, ha kiderül a regisztrációja után, hogy nem azonosította a felhasználásomat? Alapvetően három jogi esetet kell megkülönböztetni. 1. Ha az adatlaphoz csatolt expozíciós forgatókönyvben benne van a felhasználásom, nincs problémám, be kell tartanom. Az eredmény a fontos, az már mindegy, hogy én küldtem el előre, vagy a beszállítótól kaptam, rögtön jó volt, vagy egyeztetés után volt jó, mindegy. 2. A felhasználásom hiányzik a forgatókönyvből, akár, és valahogy nem is akar belekerülni. Akár úgy, hogy időben kértem, akár úgy, hogy mikor kiderült, akkor kértem, akár úgy, hogy nem is kértem. Ez a lehetőség sehol sincs a REACH-ben, de megítélésem szerint egy lehetséges eset. Hiszen elképzelhető, hogy a szállító úgy gondolja, hogy ez a felhasználás nem éri meg a vizsgálatokat, a kémiai biztonsági értékelést, semmit. De akkor - megint az én megítélésem szerint - nem szállíthatja az anyagot sem nekem. Az értékelést nekem kell elvégeznem és akkor már kérhetek anyagot, vagy importálhatok. 3. A felhasználásom a szállító szerint ellenjavalt. Ezt részletesen tárgyalja a REACH: a szálllító szállíthat, nekem értékelést kell készítenem és mindketten jelentjük az ügyet az Ügynökségnek.
-
Miként döntheti el a felhasználó, hogy az ő felhasználása azonosított-e? A biztonsági adatlap alapján. Nem kötelessége, hogy előre jelezze 2007. június 1-től, hogy a beszállítójától kapott adatlapon az ő felhasználása nem szerepel, de nagyon célszerű, mert ha ez a jelzés a regisztrációs határidő előtt 12 hónappal eléri a regisztrálót, akkor annak kötelessége azzal foglalkozni. Mihelyt a felhasználó új biztonsági adatlapot kap, ezt ellenőriznie kell és rögtön jeleznie, hogy ha nem találja a felhasználását (pontosabban az expozíciója durvább, mint a leírt lehetséges) és megadnia a felhasználás általános leírását, az expozíciókat és a használt kockázatkezelési intézkedéseket. Amennyiben a gyártó erre jelzi, hogy más intézkedéseket kell bevezetnie, azokat be kell vezetnie (12 hónapja van rá!), ha pedig azt, hogy nem javasolja az adott felhasználást, akkor a felhasználónak az Ügynökségnél kell ezt jelentenie, aki dönt a további teendőktől (ezt a jelzést az Ügynökségnek a gyártótól is meg kell kapnia). Nem zárja ez az eset ki azt, hogy a gyártó továbbra is szállítsa az anyagot (önmagában, vagy készítményben) az adott felhasználónak. Hogy a felhasználónak pontosan milyen adatokat és milyen formában kell a szállítójával a fentiekkel kapcsolatban jeleznie, azt a REACH XII. melléklete írja le.