gyártás kémiai reakció

Gyártás: ha kémiai reakciót hajtok végre

Jogi alapok

Azt kell megérteni, hogy egy kémiai átalakítás új anyagot hoz létre, új tulajdonságokkal és ez a szerkezethez kötött új veszélyforrást jelent. A REACH arról szól, hogy akik ilyet tesznek, vizsgálják meg az anyagukat, amit gyártanak, hogy mennyire veszélyes, végezzenek kockázatelemzést és informálják erről a szállítói láncukat. Ez a gyártáshoz (és az importhoz, lásd máshol) kötött regisztráció lényege.

Kérdések és válaszok

Vásárolunk egy fénypor gyártótól bárium szilikát fényport mely ólommal van aktiválva. Az anyagnak van EU száma(272-271-5), de a biztonsági adatlapon Reaction mass-ként van feltüntetve(Ba-oxid215-127-9, Szilicium-oxid231-545-4, ólom-oxid215-267-1, alu-oxid215-691-6), a beszállítónk így előregisztrálta és 2010-es regisztrációs határidőt adott meg, mert az ólomtartalom miatt reprodukció károsító. Az előregisztrált anyagok listáján megtaláltam 272-271-5- el anyagként regisztrálva ugyanazt a fényport 2018-as határidővel? Kérdésem, hogy van-e arra vonatkozó utalás, hogy egy Reaction mass-ban milyen százalékban kell jelen legyen a CMR anyag, ahhoz, hogy a reaction mass is CMR-nek legyen minősítve, (termékeknél láttam a 0,1 %-ot, de ez nem ugyanaz) ill. melyik fenti megközelítést tartja Ön helyesnek? Nagyon izgalmas kérdés. Látható, hogy bejött, amit le is írtam a cikkemben hogy ezeket az atomrácsos vegyületeket Reaction mass-ként kezeli az ipar. A veszélyességi besorolásra most a 44/2000 vonatkozik. Nem értek hozzá, de most gyorsan átfutottam és úgy látom, hogy mind anyagra, mind készítményre vonatkozik a 0,1%-os elv, illetve a 67/548 I. mellékletében (nálunk ez EU lista néven fut) lévő koncentrációs határértékek. Aztán nemsokára a megfelelő CLP elvei vonatkoznak majd erre, amiket pláne nem ismerek. Tehát a döntő dolog nem az, hogy egyetlen EC számmal, vagy Reaction mass-ként kezelték a terméket. Mindkét kezelés anyagot takar és nem készítményt, tehát az anyagokra vonatkozó osztálybasorolást kell alkalmazni. Hogy a cikkemben megadott gondolatot továbbfűzzem: a kérdéses fényporban lévő ólom kémiailag kötődik minden egyéb összetevőhöz, mivel az egész anyag egyetlen molekula. Tehát úgy is mondhatnák, hogy a fénypor egyetlen, bonyolult összegképlettel leírható ólomvegyület, és nem lehet százalékról beszélni. Kicsit úgy, hogy senki sem gondolja úgy, hogy a hemoglobinban x százalék vas van (ki lehet számolni, hogy mennyi), mivel a vas kémiailag kötve van a hemoglobinban, és az egész egyetlen molekula. Az osztályba sorolása persze célszerűen a benne lévő elemek tulajdonságai (ólom) és a röntgenkrisztallográfiai tulajdonságok alapján történhet.
Kell-e regisztráltatnia azt a kemencefalazó téglában lévő cirkónium-alumínium-szilikátot, melyet ZrO2, Al2O3 és SiO2-ből olvasztottak, hiszen itt új vegyület(ek) jött(ek) létre? Nem, mert ez a vegyület nem azért jött létre, hogy szabaddá válásával működjön a tégla. Sőt! Másfelől a cég nem anyagot gyárt, hanem árucikket állít elő (amiben nincs célzottan szabaddá váló anyagkomponens). Alapvetően változik a helyzet, ha az olvasztást követően a téglákat megőrlik, mert az így kapott por már nem árucikk, hanem egy új kémiai anyag, melyet felhasználnak, pl. kemencerepedések javítására, vagy döngölt kemencefal előállítására. Ebben az esetben kell (elő)regisztráltatni a cirkónium-alumínium-szilikátot. Külön érdekes kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha maga a gyártás falazótégla előállítására folyik, de a selejtes téglákat nem rakják le hulladékként (nem tárgya a REACH-nek), hanem megőrlik és értékesítik. Ebben az esetben is kell regisztráltatni ezt a mennyiséget, mert senki nem tette meg előzőleg (a szokott megoldás: előregisztráció és megvárni, hogy a cirkónium-alumínium-szilikát porgyártók regisztrálják a terméküket, és ez felmenti a hulladékból ilyen port előállító céget a regisztrációs kötelezettség alól).Külön érdekes kérdés, hogy mit kell előregisztrálni. Nem tudom, hogy van-e ilyen anyag az EINECS listában, mert akkor azt. Most az ipar arrafelé halas, hogy ilyen "polisavaknál" a megfelelő oxidokat előregisztrálja: Reaction mass of aluminium oxide, silicium oxide, stb. Nem törődve azzal, hogy ezek az oxidok kémiailag kötve vannak a kapott kovalens kötésű, atomrácsos termékben. Hasonlóan az üvegeknél, kerámiáknál, porcellánoknál, fényporoknál, cementnél, stb. A kérdéssel részletesen foglalkozik egy új cikkem.
A vállalat bérmunkában állít elő növényvédő szereket (gyógyszereket stb. tehát a regisztráció alól felmentett anyagokat). Kell-e a végterméket regisztráltatnia? Nem, mert a jogi szöveg nem azt mondja, hogy aki ilyeneket előállít és rendelkezik növényvédő szer forgalomba hozatali engedéllyel az idézett irányelv szerint, csak az van felmentve. Végül is nem a növényvédő szer hatóanyag van felmentve, hanem az adott kémiai anyag növényvédő szerként való felhasználását nem kell regisztráltatni, függetlenül attól, hogy hol történik ez a felhasználás. Még pontosabban fogalmazva: azt a növényvédő szer hatóanyag mennyiséget, mely növényvédő szerként hasznosul. Más a helyzet az előállítás fázistermékeivel (a növényvédő szerek mindig több lépéses szintézisből születnek). Ezek az intermedierek nincsenek felmentve a regisztráció alól. Mivel pedig regisztrációra nem az anyag tulajdonosa kötelezett, hanem a gyártója, tehát a bérmunkát végzőnek kell a fázistermékeket regisztráltatnia. A kérdéssel a CONCAWE és a Cefic most foglalkozik, várható további - ipari - iránymutatás az olajiparban nagyon gyakori bérmunka kérdésében. Fontos kiegészítés, hogy amennyiben pl. a növényvédő szer hatóanyagot más célra használja a bérgyártató, akkor azt a bérgyártónak regisztráltatnia kell. Az előadásomon gyakorta elhangzott példa egy gyógyszerhatóanyagból kémiai reakcióval gyártható keserű anyagra vonatkozott, melyet az emberi fogyasztás megakadályozására széles körben használnak. A gyógyszerhatóanyagnak ezt az – intermedier – felhasználását regisztráltatni kell, mind bér- mind rendes gyógyszerhatóanyag gyártás esetén.
Kinek kell regisztráltatni az ugyanazon a telephelyen, de más jogi személyiségű vállalat által gyártott szén-monoxidot, melyet intermedier célra használunk (foszgént gyártunk belőle)? Senkinek. Mivel a szén-monoxidot nem tárolják, ez tipikusan a nem elkülönített intermedier esete, mely az egész REACH alól fel van mentve. Sehol nincs előírva ennek meghatározásában, hogy ugyanazon cégnek kell intermedierként használnia, mint aki gyártotta. Elvileg lehet ez más telephelyen is, mert ez sem megkötés, ha az anyag előállítási helye és a következő kémiai anyaggá való átalakítási helye pl. csővezetékkel van összekötve, és sehol sincsen tároló tartály. (Ez kézenfekvő, ismerve a szén-monoxid tulajdonságait.)
Kérdésem a 80% százalékos szabályról szól. Eddig mi, és a versenytársak is, egy étervegyületet egy bizonyos CAS és EU-számmal hoztunk forgalomba, a biztonságtechnikai adatlapon is tiszta anyagként szerepeltek. Valójában ezek jellemzően kb. 60-65%-ban tartalmazzák az elméleti terméket, és még 2-3 komponens található bennük 10% feletti koncentrációban. A kérdésem az lenne, hogy tiszta anyagként, több összetevőjű anyagként (komponensenként) vagy UVBC anyagként érdemes-e elő-, majd regisztrálni ezeket az anyagokat. Első közelítésben az EC szám a döntő az anyagazonosításban. Hiába van több összetevő az előállított anyagban, ha annak egyetlen EC száma van, a REACH-IT egy anyagként fogadja be. Mondogatják, hogy ez néha túl széles körben fed le anyagokat és ezeket majd részekre kell bontani, de az egész rendszer most nem efelé halad. A termékek másfelől szerintem egyértelműen UVCB-k, de az az elnevezésük fog megjelenni az előregisztrációban a REACH-IT-ben, ahogy ezeket most az ESIS adatbázis elnevezi. Nincs persze akadálya annak, hogy a fenti étervegyületet az összes azonosított és 10%-nál nagyobb mennyiségű összetevő egymás utáni felsorolásával (elő)regisztráljunk, de csak akkor, ha minden összetevő bevezetett anyag és van EC száma. A nagy kérdés az, hogy így járnak-e el a versenytársak is. Mert ha nem, akkor egyedül leszünk a pre-SIEF-ben és majd a SIEF-ben, és ez valószínűleg nem előnyös, mert az adatok költsége nem oszlik el a több gyártó között.
Ha ez UVBC anyag, miért nem találom úgy az ESIS adatbázisban, hogy "Reaction product of xy Alcohol and z Epoxide" Azért nem, mivel ezt csak az ELINCS-es UVCB anyagokra használták, az EINECS-esekre nem. Bár igaz, hogy a REACH-ben ez a szabályos elnevezés. Ha az előző válasz szerint összetevőnként (elő)regisztrálnak, akkor a REACH-IT automatikusan ilyen nevet képez (a jelenlegi, mindenki által ismerttel szemben). Akkor egyáltalán lehet előregisztrálni, vagy elvileg akkor nem bevezetett anyagnak számít, és rögtön fel kellene függesztenünk a gyártást? Bármely anyag, melynek van EC száma (és az nem ELINCS, tehát nem kezdődik 4-gyel) és azok is, melyeket a vállalat az elmúlt 15 évben gyártott, bevezetettnek számít, tehát nyugodtan lehet tovább gyártani, de 2008. december 1-ig előregisztrálni kell(ett).
Mennyire lehet az átkristályosítási példát analógiának venni, ahol nem kell a különböző tisztaságú termékeket külön regisztrálni? Ahogy abban a cikkben is kifejtettem: ha az anyag UVCB, akkor - szemben egy becsületes, tiszta, egy- vagy többösszetevőjű anyaggal - bármit tesznek a termékkel, az új gyártásnak számít. Itt jön elő az elnevezés jelentősége (amit első menetben, mikor az előregisztrációt hajtják végre, és van EC számuk, egyáltalán nem kell figyelembe venni. Ott kell figyelembe venni, hogy mely anyagokat azonosítsuk. Ez azért van, mert az UVCB anyagok neve, ami az azonosságot vagy a különbözőséget megszabja, nem az összetevőktől, hanem az anyagon végzett cselekménytől függ, és azt tartalmazza. Tehát ha pl. reagáltatjuk a Reaction product of xy Alcohol and z Epoxide-ot egy sav-anhidriddel, vagy akár ha szétfrakcionáljuk, vagy kromatográfiásan elválasztjuk, akkor minden így kapott termék új EC számot kell, hogy kapjon, a neve új lesz, pl. Reaction product of xy Alcohol and z Epoxide, forrun fraction, vagy Reaction product of xy Alcohol and z Epoxide, bottom product, vagy Reaction product of xy Alcohol and z Epoxide, monomer fraction. Ezek mind más anyagok, pedig benne voltak az eredeti reakcióelegyben. Az egyedüli kivétel, ha oldószer hajtunk le az UVCB termékedről. Érdekes módon az EC (és a CAS) számok is követték ezt az elvet: az ilyen termékek új számot kaptak (persze a nevük gyakran nem ilyen).
Ha egy ilyen Alkohol-epoxid adduktot anhidriddel reagáltatjuk, ahol az anhidrid feleslegben van a reakcióelegyben, így a keletkezett addukt mellett el nem reagált anhidrid és a képződött ecetsav is marad a reakcióelegyben, kb 40%-ban a termékre vonatkoztatva. Ezek a maradékok oldószerként veendők ugye figyelembe, hisz desztillációval eltávolíthatók, a stabilitást nem befolyásolják, és így csak az addukt regisztráció köteles? Igen, csak az addukt. Más megközelítésben: ha több komponenst összekeverünk és ezeknél kémiai reakció megy végbe, akkor a Bizottság állásfoglalása szerint csak az új kémiai anyagot kell regisztrálni, tisztán, a többit nem. Erre vonatkozik a 6.1 cikk, mely szerint lehet anyagokat gyártani készítményben is.