visszanyerés huladékból

Hulladékokból való visszanyerés: ez is rászabadítás

Internet linkek

Cikkem magyarul Az Európai Visszanyerők Szövetségének kitűnő összeállítása a visszanyerők REACH problémáiról

Beáte Kummer kitűnő előadása Az ECHA iránymutatása magyarul

Az öntődéknek szóló iránymutatás magyarul A salakról magyarul

Jogi alapok

Bárki, aki hulladékból anyagot nyer vissza, belép újra a REACH hatálya alá és ha ez 1 t/év felett van, regisztrációs kötelezettsége keletkezik. Azonban felmentést kap ez alól, ha bárki ugyanezt az anyagot már regisztrálta. A regisztrált és a visszanyert anyag azonosságához elég az azonos név. Még UVCB anyagnál is lehetséges a felmentés, lásd olajszármazékok. Részletesen tárgyalom ezt egy nagy tanulmányomban. Ezt kérésre bárkinek elküldöm.

Kérdések és válaszok

Az én olvasatomban a regenerált anyagok, (amennyiben nem történik kémiai átalakulás, csak közönséges desztillálás, az alkotó részek szétválasztásához) nem REACH köteles. Most egy spanyol cégtől szeretnénk anyagot vásárolni (közönséges reg. acetont), aki mindenáron REACH számot kér tőlünk, mert neki sincs. Ő az eladó, neki nincs, de rajtunk követeli. Van ennek valami értelme?

< >Az első kérdés az, hogy mit jelent a regenerált. REACH szempontból óriási a különbség, ha a regenerálás előtti, nevezzük piszkosnak, acetont hulladéknak nyilvánította-e a „készítője”, mert akkor hulladék visszanyerés történt és nem kell, nem lehet, regisztrációs számot keresni a acetonon, ahogy kémiai biztonsági értékelést sem. Az erre vonatkozó iránymutatást jól ismerem, elég zavaros mű, de ez kiderül belőle. Erről igen részletes tanulmányt készítettem, ha fontos, átküldöm. Más a helyzet, ha a piszkos acetont másodnyersanyagként, piszkos acetonként, stb. adták át regenerálásra. Magyarul nem lépett át a hulladéktörvény hatálya alá, maradt a REACH hatályában. Ekkor aki elpiszkolta, csak további felhasználó státuszú, és aki „regenerálta”, az is további felhasználó státuszú. Tehát a acetonnak kell regisztrációs számának lennie és ez az első tiszta acetont CO és H2-ből legyártó, vagy az EU-ba behozó vállalkozásnak birtokában kell, hogy legyen (nincs olyan aceton az EU-ban, aminek ne lett volna 2010 a regisztrációs határideje!! És azt a biztonsági adatlappal együtt ennek a kémiai gyártónak vagy importőrnek az első elpiszkolónak, majd a regenerálónak tovább kellett volna adnia. A regenerálónak meg Ön számára kellett volna továbbadni. Fontos itt megjegyezni, hogy a regeneráló nincs felmentve a BT adás kötelezettsége alól, csak ha további felhasználóként nem hulladékot regenerált, akkor kell az adatlapba reg. számot írnia, ha hulladékot regenerált, akkor nem. Tehát ne mondjon olyat, hogy a regenerálás, mint tevékenység nem REACH köteles (ráadásul legnagyobb bánatomra Ön azt írta, hogy a regenerált aceton nem REACH köteles. Ilyenkor mindig elkeseredek, hogy rosszul adok elő… Annyiszor elmondtam, hogy egy termék nem lehet REACH compliant vagy non-compliant, csak egy cég valamilyen tevékenysége valamelyik időpontban felelhet meg a REACH követelményeinek. Tudom, hogy mindenki így beszél, de értelmetlenek az ilyen kérdések és kijelentések…. Bocs a megjegyzésért! Önnek semmi körülmények között nem kötelessége, mint vevőnek, hogy bármiféle regisztrációs számról gondoskodjon, de az sem kötelessége, hogy a fenti okfejtést tudja, és ez alapján követeljen regisztrációs számot. De azért nem árt, ha mindezt a beszállítója tudomására hozza. Adott iparágban nagy mennyiségben használnak fel erőművi pernyét, melyet a "gyártójától" hulladékként veszik át (EWC 10 01 02). Majd ezt a hulladékot összeörlik klinkerrel és egyéb adalékanyagokkal és így gyártnak cementet belőle. Ebből adódóan a REACH beli regisztrációs kötelezettség a cementet gyártó cégnél jelenik meg. Azonban a REACH-ben külföldön már külön konzorcium alakult a fenti anyag (REACH szempontjából: UVCB substance) regisztrációjára. Külföldön a pernyét országonként eltérően kezelik le, van ahol melléktermék, van ahol termék. Így várhatóan regisztrálni fogják mint anyagot a REACH rendszerében. Kérdés számunkra, hogy ez esetben csatlakozzunk egy konzorciumhoz, vagy döljünk hátra és várjunk? Esetleg külföldről vegyük meg egy gyártótól majd a regisztrációs szám használatánk a jogát? Miként lehet bizonyítani az általunk Mo-n vásárolt pernye és a külföldről vásárolt pernye "anyagazonosságát", megegyezőségét jogi szempontból is? A kérdés az, hogy mikor szűnik meg a hulladék hulladék lenni. Ezt általánosságban az új hulladék irányelv (elég későn, de 2012-ben talán hatályba lép 2008-ban publikálta az Ispra-i kutatóintézet az „End of Waste” témáról a tanulmányát (ez volt az alapja a hulladékirányelvben a publikált általános, erre vonatkozó szabályozásnak. Ebben is szerepel az adott téma:

http://susproc.jrc.ec.europa.eu/activities/waste/documents/Endofwastecriteriafinal.pdf

A cég által átadott termék első közelítésben még nem jelenti a hulladékfázis végét, több okból:

- van hulladékkódja, hulladékként adják át az összes jogi következményével

- még nem használható, mert meg kell őrölni.

Ilyen alapon a cementgyár a fogó, neki kellene (elő)-regisztrálni az anyagot.

Persze ha nem tette/teszi meg, akkor a probléma visszaszállhat egy ellenőrzésnél a cégre. Sajnos Európában voltak jogi esetek, amikor a hulladékkód használata nem volt elegendő a „hulladékság” bizonyítására.
Lenne egy kérdéskör, ami egész friss és nem egészen tiszta REACH területén számunkra. A 2008. November 19-én kiadott EK irányelv 6. cikke alapján lesznek bizonyos hulladékok, amik kikerülnek a hulladékstátusz hatálya alól, és mint anyag funkcionálnak majd tovább. Kérdésem: -A 100210 EWC kódú anyag -revék- mint ipari hulladék, kikerülhet-e a hulladékstátusz hatálya alól? Nem biztos, hogy átesik bármilyen újrafeldolgozási művelet a felhasználás előtt. Ha kikerül, akkor az anyag eladáshoz kell adni regisztrációs számot? Mint értékesített másodtermék...Vagy
-Eladásnál a reve még hulladéknak számít? Vagy regisztrálni kell ahhoz, hogy eladható legyen 2011-ben?
-Amennyiben vásárolunk, úgy a beszerzésnél kell majd kérni reg. számot? Gondolom, igen.. Nem kimondottan magyar a beszállítónk...
Ugyanez a kérdésem lenne a 12-01-02 (vasfém részecskék és por), valamint a 170402 és 170405 bontásból származó alumínium és fémhulladékkal is... Sokkal többet nem tudok mondani a témában, mint amit a honlapomon elég alaposan tárgyalok: a kulcskérdés az, hogy mikor szűnik meg egy termék hulladék státusza (ezt ígérik, hogy egyértelműsítik az új hulladékos irányelvekben). ugyanis a jelenlegi "szándék" alapú meghatározás sok gondot jelent.
De azt tisztán kell látni, hogy annak a cégnek, akinél megszűnik a termék hulladék státusza, csak előregisztrálnia kell, és aztán várnia, hogy ugyanazt az anyagot (mondjuk vas, vagy vasoxid, vagy alumínium) valaki regisztrálja. Nem mint hulladékot, hanem mert ő mondjuk az alumíniumot oxidból annak rendje és módja szerint elektrolízissel gyártja, tehát regisztrációra kötelezett... Attól a pillanattól kezdve, amikor ez megtörténik, minden visszanyerő fel van mentve az alumínium regisztrációs kötelezettsége alól.
Tehát úgy látom: ez nem az EWC kódoktól függ, hanem az adott terméken elvégzett - visszanyerési - tevékenységtől.
A lényeg: ha egy visszanyerő előregisztrált és a terméke nem valamilyen varázslatos, ismeretlen és nem szokásos anyag, akkor várhat nyugodtan arra, hogy valaki ugyanazt az anyagot regisztrálja és életbe lép a felmentése. A nehézség hulladékügyben az anyagok azonosságának bizonyításával van a tapasztalatom szerint. Egy revénél ez nem lehet könnyű, de néha kémiailag azonosítható anyagoknál is nagy gond.
Kell-e a visszanyert termékeket előregisztrálni? Ez az un kettős előregisztráció nagy vitát kavart az elmúlt hetekben. A Cefic erősen harcolt ellene, de a Bizottság és az ECHA októberben - kicsit megkésve - egyértelműen a mellett foglalt állást, hogy kell. Ezután a Cefic is visszatáncolt és azt javasolta a vállalatoknak, hogy előregisztrálják a visszanyert termékekben lévő anyagokat. Előadásaimban már egy éve mondom, hogy jogilag egyértelműen ez a követelmény. Azért az az érzésem, hogy mindazok, akik mégis elmulasztották, talán enyhébb elbírálás alá esnek. Próbálkozzanak meg jogi útra terelni a kérdést, mert sok jogász azt mondja, hogy a bárki által az adott anyagra elvégzett előregisztráció felmenti őket az (elő-)regisztrációs kötelezettség alól.
Mi a teendő a gyógyszer alapanyag gyártási folyamatból regenerált izopropil-alkohollal? Mivel ez visszanyert anyag, nem regisztrálandó (hiszen valaki minden bizonnyal regisztrálja. De addig, amíg valaki regisztrálja az izopropil-alkoholt. a visszanyerő cég vét a REACH előírásai ellen. Ezt csak úgy tudja menteni, ha az izopropilalkoholra előregisztrációt ad be. A visszanyert izopropil-alkoholt mondjuk ablakmosó folyadéknak használják, tehát az előállító köteles meggondolni, hogy ez a felhasználás megfelel-e az anyag tisztaságának, nem jelent-e elfogadhatatlan kockázatot. Ezt a biztonsági adatlapban meg is kell jelenítenie. Nagyon célszerű, ha ehhez a gyógyszergyártó cégtől minél több információt megszerez a hulladék potenciális szennyezőiről, bár erre sem a gyógyszergyártó, sem a regeneráló cég nincs kötelezve a REACH-ben, de a szellemének ez felel meg. Ha nem teszi, illetve ha nem kap ezekre a felhasználásokra a gyógyszergyártón és annak izopropil-alkohol beszállítóján keresztül közvetlenül a gyártótól kitanítást (nem lesznek azonosított felhasználások) akkor neki kell az adott felhasználásra a kémiai biztonsági értékelést elvégeznie a XII. melléklet szerint.
Kell-e regisztráltatni azt a hulladék bázikus cink-karbonátot, melyet a cink egy szerves halogénvegyület redukálására való használata után vizes oldatból csapnak ki, majd egy vevő elviszi, és takarmányadalékként használja. A 2.5 cikk kiveszi a regisztráció hatálya alól a takarmányadalékokat, tehát regisztráltatni nem kell. Azonban meg kell vizsgálni az anyagot, és ez a REACH logikája szerint a gyártó, tehát a kérdést feltevő cég felelőssége, hogy megfelel-e a vonatkozó takarmány irányelvben megadott feltételeknek. Nem fordulhat elő, hogy olyan szerves szennyező kerül tovább az anyagba, mely problémát okoz a takarmányadalékként történő felhasználásban. Az anyag veszélyes, tehát a szállítás mellé adott biztonsági adatlapban egyértelműen közölni kell, hogy takarmányadalékként használható. Ha a vevő valamilyen okból kifolyólag tovább eladja, csatolni fogja az adatlapot (kötelessége), és az új vevő látja, hogy a felhasználása azonosított-e vagy sem. Ennek alapján nem fordulhat elő, hogy olyan felhasználásra kerül az anyag, ahol gondot okozhat. De nyilván, ha kémiai célra használja, akkor nem kér új felhasználási kitanítást, ha a takarmányadalékként való felhasználás expozíciói (bemérés, keverés, porlás, szennyvíz stb.) megfelelnek a saját felhasználásának. Fontos tény, hogy ebben az esetben a hulladék-feldolgozónak regisztrációs dokumentumot is be kell(ene) nyújtania, hiszen ez az intermedier felhasználás már nincs felmentve a regisztráció alól.
Vállalatom hulladék vasanyagokból, vastartalmú veszélyes hulladékokból, salakosító adalékanyagokkal kb. 65% vastartalmú, darabos vasport állít elő, magas hőmérsékletű összeolvasztással. Ezt a kohászatban értékesíti. Kell-e előregisztrálni, majd regisztrálni ezt a terméket? A kérdés két úton közelíthető: ha a termék képződése során nincs kémiai átalakulás, akkor lényegében készítményt kevertünk össze, ebben vasat nyertünk vissza, amit - ha 1 t/év felett van - előregisztrálnunk kell. Aztán ha a vasat valaki regisztrálja (és ez 2010-ben biztos bekövetkezik), akkor már felmentést kaptunk magának a teljes regisztrációnak a kötelezettsége alól. Amennyiben kémiai átalakulás is van a visszanyerés közben, a helyzet más. Ilyenkor a kapott vasat mind előregisztrálnunk, mind regisztrálnunk kell, hiszen ez a vas nem létezett a mi cselekményünk előtt, ezt mi hoztuk létre. Persze az adott esetben nagy valószínűséggel mindkét eset fennáll, mikor is mind az elő- mind a teljes regisztráció célszerű. Bonyolult kérdés, az biztos. És akkor nem beszéltünk a 35%-nyi egyéb anyagokról is, amit a termékben van.. Ha ebben azonosítható valami, ami 10%-nál nagyobb mennyiségű, és az a termék felhasználásánál fontos, azt is célszerű előregisztrálni.
Vállalatunk alumínium hulladék tárgyakat olvaszt össze és tömb formájában tárolja a kapott és így visszanyert alumíniumot. A mennyiség meghaladja az évi 10 000 tonnát. Mit kell (elő)regisztrálnunk? Egy új, még nem elfogadott bizottsági iránymutatás szerint a terméket lehet anyagnak, vagy készítménynek tekinteni. Akkor anyag, ha a benne lévő ötvöző fémek (bár évenkénti mennyiségük biztos az 1 t/év regisztrációs határ fölé megy) mennyisége össze-vissza változik, nem célunk az, hogy adott ötvöző mindig benne legyen (tehát pl. így, szelektíven gyűjtjük a hulladékot hozzá). Hiszen a kapott termékben az alumínium mennyisége a 80%-os határ felett van, tehát alumíniumnak tekintendő, így kell (elő)regisztrálni. Ha azonban valamely vagy több ötvöző (persze az 1 t/év határ feletti) koncentrációja tudatos választásunk folytán többé-kevésbé stabil, ezért a terméket is szándékosan adott célra, pl. repülőgépgyártás, értékesítjük (persze lehet beállítani a végső, kívánt összetételt adalékolással, ami már készítménykeverésnek számít és nem regisztrációköteles), akkor nemcsak az alumíniumot, hanem a "fontos" ötvöző alkotórészt is (elő)regisztrálnunk kell.