Keverés

Keverés: más által gyártott anyagokból (vagy keverékből) új funkció, de nem új anyag, hanem keverék

Jogi alapok

Az ömlesztett vegyi anyagokat (anyagok vagy készítmények) összekeverő vállalkozások (ha kémiai reakció nem megy végbe, ha igen, lásd az új oldalamat erről) a REACH szerint további felhasználók. Nem kell első megközelítésben a gyártott terméket sem regisztrálniuk, sem engedélyt kérni rá, sem az osztályozását bejelenteni. Ezekkel a kérdésekkel akkor kell foglalkozniuk, ha a beszállítóik nem regisztrálnak vagy ha az anyag bekerült a XIV. mellékletbe, és nem engedélyezik az anyagot az ő felhasználásukra. Egyedüli aktív feladatuk, hogy amennyiben a kapott termék (a keverék) veszélyes, PBT, vagy vPvB, illetve szerepel az Ügynökség jelöltlistáján (mert legalább 80%-a a komponenseinek ilyen), akkor biztonsági adatlapot készítsen és adja át a vevőinek (az utóbbi tulajdonságú termékek esetén ez eddig nem volt kötelezettség, csak a veszélyesekre, bár ezek gyakorlatilag átfedi egymást: a jelöltlistás és a PBT anyagok veszélyesek)

Szükséges új feladat továbbá, hogy mihelyt ő kap akármelyik beszállítójától akármelyik összekeverésre kerülő komponensre kiterjesztett biztonsági adatlapot (expozíciós forgatókönyvvel), akkor neki kötelessége azokat tanulmányozni és a terméke adatlapjában az abban leírtakat figyelembe venni. Nem kötelező ilyet készítenie és továbbadnia. Ennek részleteit a már magyarul is olvasható Iránymutató dokumentum tartalmazza.

Kérdések és válaszok

- Bekérjük beszállítóinktól a REACH nyilatkozatot . Ezek alapján készítsünk-e a mesterkeverékünkre vonatkozó dokumentációt? Ennek a dokumentációnak van e kötelező formátuma vagy esetleg mit kellene célszerűen tartalmaznia?

- A nyilatkozatban hivatkozni kell-e arra, hogy a mesterkeverék nem regisztráció köteles? Mi ennek a hivatkozási alapja?

Bekérik a beszállítóktól, hogy előregisztráltak-e (és a beszállítók beszállítóitól, ha azoknak kell). Kaphatnak ilyen nyilatkozatot, kaphatnak előregisztrációs számot (reference number), kaphatnak bejelentési számot (submission number) és kaphatják a subsmission reportot (előregisztrációs jelentést pdf fájlban). Ezt anyagkomponensenként berakhatják egy összeállításba (nincs formája, ilyenről sem a REACH sem semmilyen Iránymutatás nem tud) és elküldhetik a vevőjüknek.

Mivel ennek összegyűjtése időigényes (és a válaszolás valószínűsége kb 50%), tehát elsőként egy olyan válasz célszerű, hogy Önöknek nincs (elő)regisztrációs kötelezettségük (ez ugye azt takarja, hogy nincs azonnali regisztrációs kötelezettségük és ezért, ennek elhalasztására nem kell előregisztrálniuk, mert a mesterkeverék készítmény és nem anyag a REACH szerint). Másodsorban folyamatosan kérik be a beszállítóiktól azok előregisztrációra vonatkozó igazolásait. Ezek beérkezése után jelezni fogják az anyagkomponensek előregisztrációs helyzetét a T. Vevőnek.

Nagyon érdekes módon sehol sincs leírva a REACH-ben, de még a több ezer oldal iránymutatásban sem, hogy a készítményeket nem kell (elő)regisztrálni. De az sincs, hogy kell. Mindenhol az van leírva, hogy anyagokat kell.
Hogyan lehet egy adott anyag konkrét felhasználásaira adandó kockázatkezelési javaslatokra felhasználási kategóriákat kialakítani? A folyamat kicsit más sorrendiséget követ, mint ahogy a kérdésben van. A felhasználási kategóriákat legördülő menüből lehet majd az expozíciós forgatókönyv-sémában választani. Itt az iparágat kell megjelölni, majd leírni a konkrét felhasználást az életciklusnak megfelelően: gyártás, készítménykeverés, végső felhasználás stb. A kockázatkezelési javaslatok egész más sorrendiséget követnek: A felhasználóktól beérkező és a gyártó/importáló által kigondolt expozíciókra elvégzi a GY/I a kockázatértékelést. Ha a kockázat értékelés hányados meghaladja az egyet, akkor vagy szigorítják az expozíciót, pl. megkötik az tartózkodás idejét, vagy más intézkedéseket, pl. személyi védőeszközt írnak elő. Tehát a kockázatkezelési javaslat a folyamat vége.
Hogy lehet eldönteni, hogy egy adott felhasználásra vonatkozóan a gyártónak/importálónak, vagy a továbbfelhasználónak kell-e javaslatot tenni a használat kockázatelemzéséhez szükséges vizsgálatokra? A kérdésben két dolog keveredik. Csak a gyártónak/importálónak kell 1 t/év felett elvégezni a volumentől függően a VII-VIII. mellékletben megadott vizsgálatokat és javaslatot tenni 100 t/év felett a IX-X mellékletben lévők elvégzésére. A továbbfelhasználónak csak akkor kell ezt megtennie, ha a hozzá beérkezett expozíciós forgatókönyv (melyet csak 10 t/év felett és veszélyes, PBT, vPvB és más hasonló anyagok esetén kell a gyártónak/importálónak a regisztrációjával együtt elkészítenie és ezt továbbadnia a további felhasználónak a biztonsági adatlap mellékleteként) alapján a saját expozíciója rosszabb, mint az abban megadott elfogadhatósági határ, tehát a felhasználása nem azonosított. Ezért saját kémiai biztonsági elemzést kell készítenie és ehhez szüksége van/lehet gerinces állatokon végzett kiegészítő vizsgálatokra (gondoljunk arra például, hogy van az ő felhasználásában dermális expozíció, mely az azonosított felhasználásokban nincs, tehát nincs ilyen DNEL érték megadva. Tehát szüksége van ilyen vizsgálatok elvégzése.) Mindezek miatt a további felhasználó akkor jár el elővigyázatosan, ha egy évvel a várható regisztrációs határidő előtt, tehát célszerűen 2009. december 1. előtt elküldi a gyártónak/importálónak a felhasználói láncon keresztül a saját felhasználását és a fellépő expozíciókat. Célszerűen az expozíciós forgatókönyv sémát alkalmazva.
Mi a teendő, ha felületkezelt terméket állítok elő? Mi a különbség akkor, ha a felületkezelés kémiai reakciót is jelent a felületkezelő-szer és az anyag felülete között? Az első megfontolandó kérdés az, a termék maga, amit előállítok, vegyi anyag-e (anyag vagy készítmény) vagy árucikk. Árucikkek felületkezelése csak akkor jelent aktív REACH kötelezettséget, ha a rávitel célja, hogy a rávitt anyag szabaddá váljék. Amennyiben egy szilárd vegyi anyag felületkezeléséről van szó, két eset lehetséges. Ha nincs kémiai reakció, a felületkezelés ugyanolyan anyagkeverési művelet, mint a folyadékok vagy gázok elegyítése. A REACH szempontjából nem érdekes, hogy a keverés makroszkópikus, a szilárd anyagoknál, vagy molekuláris, mint a folyadékoknál vagy gázoknál. Az aszfalt, vagy egy töltőanyagos mesterkeverék ugyanúgy készítmény a REACH-ben, mint a nitrogén-etilén gázelegy. Amennyiben kémiai reakció is megy végbe, pl. a kálcium-karbonát sztearinsavas felületkezelésénél (mely a polimerekben való jobb elkeveredést szolgálja), a helyzet első közelítésben eltérő, hiszen új kémiai anyag jött létre, kálcium-sztearát. Azonban ennek mennyisége elhanyagolható az anyag főtömegéhez képest, nem változtatja meg annak nevét (az 1-2% kálcium-sztearát tartalmú kálcium-karbonát még mindig kálcium-karbonát). Tehát csak a kálcium-karbonátot és a sztearinsavat - kémiai reakcióval - gyártó vállalkozásoknak van regisztrációs és egyéb aktív REACH kötelezettsége.

- Bekérjük beszállítóinktól a REACH nyilatkozatot . Ezek alapján készítsünk-e a mesterkeverékünkre vonatkozó dokumentációt? Ennek a dokumentációnak van e kötelező formátuma vagy esetleg mit kellene célszerűen tartalmaznia?

- A nyilatkozatban hivatkozni kell-e arra, hogy a mesterkeverék nem regisztráció köteles? Mi ennek a hivatkozási alapja?

Bekérik a beszállítóktól, hogy előregisztráltak-e (és a beszállítók beszállítóitól, ha azoknak kell). Kaphatnak ilyen nyilatkozatot, kaphatnak előregisztrációs számot (reference number), kaphatnak bejelentési számot (submission number) és kaphatják a subsmission reportot (előregisztrációs jelentést pdf fájlban). Ezt anyagkomponensenként berakhatják egy összeállításba (nincs formája, ilyenről sem a REACH sem semmilyen Iránymutatás nem tud) és elküldhetik a vevőjüknek.

Mivel ennek összegyűjtése időigényes (és a válaszolás valószínűsége kb 50%), tehát elsőként egy olyan válasz célszerű, hogy Önöknek nincs (elő)regisztrációs kötelezettségük (ez ugye azt takarja, hogy nincs azonnali regisztrációs kötelezettségük és ezért, ennek elhalasztására nem kell előregisztrálniuk, mert a mesterkeverék készítmény és nem anyag a REACH szerint). Másodsorban folyamatosan kérik be a beszállítóiktól azok előregisztrációra vonatkozó igazolásait. Ezek beérkezése után jelezni fogják az anyagkomponensek előregisztrációs helyzetét a T. Vevőnek.

Nagyon érdekes módon sehol sincs leírva a REACH-ben, de még a több ezer oldal iránymutatásban sem, hogy a készítményeket nem kell (elő)regisztrálni. De az sincs, hogy kell. Mindenhol az van leírva, hogy anyagokat kell.
Hogyan lehet egy adott anyag konkrét felhasználásaira adandó kockázatkezelési javaslatokra felhasználási kategóriákat kialakítani? A folyamat kicsit más sorrendiséget követ, mint ahogy a kérdésben van. A felhasználási kategóriákat legördülő menüből lehet majd az expozíciós forgatókönyv-sémában választani. Itt az iparágat kell megjelölni, majd leírni a konkrét felhasználást az életciklusnak megfelelően: gyártás, készítménykeverés, végső felhasználás stb. A kockázatkezelési javaslatok egész más sorrendiséget követnek: A felhasználóktól beérkező és a gyártó/importáló által kigondolt expozíciókra elvégzi a GY/I a kockázatértékelést. Ha a kockázat értékelés hányados meghaladja az egyet, akkor vagy szigorítják az expozíciót, pl. megkötik az tartózkodás idejét, vagy más intézkedéseket, pl. személyi védőeszközt írnak elő. Tehát a kockázatkezelési javaslat a folyamat vége.
Hogy lehet eldönteni, hogy egy adott felhasználásra vonatkozóan a gyártónak/importálónak, vagy a továbbfelhasználónak kell-e javaslatot tenni a használat kockázatelemzéséhez szükséges vizsgálatokra? A kérdésben két dolog keveredik. Csak a gyártónak/importálónak kell 1 t/év felett elvégezni a volumentől függően a VII-VIII. mellékletben megadott vizsgálatokat és javaslatot tenni 100 t/év felett a IX-X mellékletben lévők elvégzésére. A továbbfelhasználónak csak akkor kell ezt megtennie, ha a hozzá beérkezett expozíciós forgatókönyv (melyet csak 10 t/év felett és veszélyes, PBT, vPvB és más hasonló anyagok esetén kell a gyártónak/importálónak a regisztrációjával együtt elkészítenie és ezt továbbadnia a további felhasználónak a biztonsági adatlap mellékleteként) alapján a saját expozíciója rosszabb, mint az abban megadott elfogadhatósági határ, tehát a felhasználása nem azonosított. Ezért saját kémiai biztonsági elemzést kell készítenie és ehhez szüksége van/lehet gerinces állatokon végzett kiegészítő vizsgálatokra (gondoljunk arra például, hogy van az ő felhasználásában dermális expozíció, mely az azonosított felhasználásokban nincs, tehát nincs ilyen DNEL érték megadva. Tehát szüksége van ilyen vizsgálatok elvégzése.) Mindezek miatt a további felhasználó akkor jár el elővigyázatosan, ha egy évvel a várható regisztrációs határidő előtt, tehát célszerűen 2009. december 1. előtt elküldi a gyártónak/importálónak a felhasználói láncon keresztül a saját felhasználását és a fellépő expozíciókat. Célszerűen az expozíciós forgatókönyv sémát alkalmazva.
Mi a teendő, ha felületkezelt terméket állítok elő? Mi a különbség akkor, ha a felületkezelés kémiai reakciót is jelent a felületkezelő-szer és az anyag felülete között? Az első megfontolandó kérdés az, a termék maga, amit előállítok, vegyi anyag-e (anyag vagy készítmény) vagy árucikk. Árucikkek felületkezelése csak akkor jelent aktív REACH kötelezettséget, ha a rávitel célja, hogy a rávitt anyag szabaddá váljék. Amennyiben egy szilárd vegyi anyag felületkezeléséről van szó, két eset lehetséges. Ha nincs kémiai reakció, a felületkezelés ugyanolyan anyagkeverési művelet, mint a folyadékok vagy gázok elegyítése. A REACH szempontjából nem érdekes, hogy a keverés makroszkópikus, a szilárd anyagoknál, vagy molekuláris, mint a folyadékoknál vagy gázoknál. Az aszfalt, vagy egy töltőanyagos mesterkeverék ugyanúgy készítmény a REACH-ben, mint a nitrogén-etilén gázelegy. Amennyiben kémiai reakció is megy végbe, pl. a kálcium-karbonát sztearinsavas felületkezelésénél (mely a polimerekben való jobb elkeveredést szolgálja), a helyzet első közelítésben eltérő, hiszen új kémiai anyag jött létre, kálcium-sztearát. Azonban ennek mennyisége elhanyagolható az anyag főtömegéhez képest, nem változtatja meg annak nevét (az 1-2% kálcium-sztearát tartalmú kálcium-karbonát még mindig kálcium-karbonát). Tehát csak a kálcium-karbonátot és a sztearinsavat - kémiai reakcióval - gyártó vállalkozásoknak van regisztrációs és egyéb aktív REACH kötelezettsége.