Körtvélyessy Gyula honlapja
CLP jogi alapok
A Classification, Labeling and Packaging CLP rendelet az EU ugyanolyan érvényességű rendelete erre a területre, mint a REACH. 2015. június 1 után mindaz, ami a kémiai biztonsági törvényben vagy a 44/2000 EüM rendeletben marad(na) a veszélyességi osztályozásról, címkézésről vagy csomagolásról, hatályát veszti, amennyiben azonos témát szsabályoz. Ez így is van, mindkét hazai szabályozás ezzel a dátummal alapvetően megváltozott. Sajnos igen sok csatlakozó jogszabály módosítása nem történt meg eddigi az ideig, pedig a megfelelő EU irányelvek már kijöttek (2/1998 rendelet a munkahelyi jelzésekről, a 25/2000 rendelet a munkahelyi kémiai biztonságról, vagy a 26/2000 rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagokról. (bár utóbbiba már behozták a Carc. 1A, 1B és 2 kategóriákat). Ha soká késlekednek ezek, jogi és praktikus gond léphet fel, hiszen e határidő után elvben nem lesznek hozzáférhetőek pl. egy új keverékre vagy új anyagra a régi besorolások és a vállalkozás nem tudja alkalmazni a rendeleti előírásokat, melyekben azok a régi besorolásra vonatkoznak.
Abban a tekintetben, hogy kinek a felelőssége az anyagok és keverékek osztályozása, a CLP a REACH logikáját követi:
- anyagokat az azt gyártó vagy importáló (tisztán vagy keverékben) személy köteles osztályba sorolni.
- keverékeket pedig két aktust végrehajtó személy köteles osztályozni: az azt létrehozó, mindket rendeletben a további felhasználók fogalmába tartozó személy, akit, a pontosság kedvéért keverőnek fogok hívni, illetve a keveréket importáló. Utóbbit keverék-importőrnek fogom hívni.
Fontos észrevenni, hogy maga a fenti aktus már kiváltja az osztályozási kötelezettséget, nem kell ehhez a terméket forgalomba hozni. Hiszen igen sok előírás végrehajtásához a fenti személyeknek szükségük van az osztálybasorolás eredményére: a muinkahelyi kockázatértékelés, a katasztrófavédelmi törvény végrehajtása (tárolás), tűzvédelem, stb. Tehát még ha teljesen házon belül el is használják, pl. az importált keveréket, akkor is el kell végezniük az osztályozást.
Nyilvánvalóan az anyagok gyártói és importőrei, ill. a keverék-importőrök vannak a "legszigorúbb" helyzetben, hiszen ők, a szállítói lánc elején, nincsenek jogi viszonyban semmilyen beszállítóval, akire bármilyen jogi felelőséget átháríthatnának. Rájuk teljeséggel vonatkozik a CLP előírása, hogy minden információforrást fel kell használjanak a helyes osztályozás megállapítására.
A keverők nyilvánvalóan megkapják az általuk összekevert termékekre vonatkozó információt, amennyiben azok veszélyesek e termékek biztonsági adatlapjában. Látni kell, hogy ezt akkor is megkaphatják, ha maga a termék nem veszélyes, de olyan komponensek vannak benne, melyek következtében a REACH a 'kérésre biztonsági adatlap hozzáférhető" kategőriába sorolja ezeket. Elvileg nem veszhet el fontos információ a keverők számára.
Más kérdés, hogy a kapott információ mennyire teljes és mennyire megbízható. A tapasztalat szerint egyik sem gyakori.
- A szállítók nem osztályozzák pontosan az anyagaikat. Néha még a harmonizált osztályozást sem adják meg (kihagynak belőle), vagy az ott nem szereplő végpontokra nem osztályoznak, pedig a regisztrálók megalapozottan ezt megteszik (lásd az Osztályozás információk c. oldalamat).
További, nagyon nagy gond, hogy a legritkább esetben adják meg azokat az - elég gyakori - specifikus koncentrációs limiteket, melyek az egészségi végpontok, vagy az M tényezőket, melyek a környezeti végpontok számításához elengedhetetlenül szükségesek. Az adatlap rendelet nem követeli ezt meg, ezért alig találunk olyan adatlapot, mely ezt tartalmazza. Ezeket pedig csak a regisztrációból vagy az osztályozás-bejelentési oldalról kaphatjuk meg (illetve ott láthatjuk, hogy a regisztrálók-bejelentők, illetve az EU úgy gondolja, hogy nem kell ezeket az adott anyagra alkalmazni.