Körtvélyessy Gyula honlapja

Válaszaim a toxinfo honlapon felvett kérdésekre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

• A Toxinfo honlapján már közel egy éve igen érdekes kérdéssorozat olvasható. Sajnos a válaszok pénzbe kerülnek. Megpróbáltam a saját elképzelésem alapján választ adni a kérdésekre.

  1. A 32. cikk (1) bekezdése szerint a szállítói lánc minden olyan szereplője, amely nem köteles biztonsági adatlap csatolására, köteles rendelkezésre bocsátani az anyag(ok) regisztrációs számát, amennyiben az rendelkezésre áll. Ez szűken értelmezve azt jelentheti, hogy a gyártónak még a nem veszélyes anyagokat igen alacsony koncentrációban tartalmazó készítmények esetén is azonosítania kell az anyagokat az ügyfelei számára, egyben részletes információt kell adnia a termékérõl? Szó sincs erről! Az (1) bekezdés egyértelműen hozzáteszi, hogy ez a kötelezettség

  a.) csak az engedélyezés alá eső anyagok tisztán, vagy készítményekben való továbbadása  esetén áll fenn. Márpedig ezek az anyagok leginkább veszélyesek is (kivéve az 57 d, e és f. alpont alá tartozókat, melyek esetleg lehetnek nem veszélyes besorolásúak is). De az 57 d és a PBT és vPvB anyagokra egyértelműen kell biztonsági adatlap, ha tisztán használják ezeket, és kérésre akkor is adni kell, ha 0,1% feletti koncentrációban vannak készítményben (lásd 31.cikk). Talán az endokrin rendszert romboló anyagok, illetve azok, amelyek még az 57f-be tartoznak, lehetnek olyanok, melyekre semmiképpen nem kell biztonsági adatlap. De ezeknél meg igen ritka, hogy nem veszélyes besorolásúak. Másfelől az engedélyezés készítmények esetén a 0,1% alatti koncentrációjú készítmények semmilyen alkalmazása esetén sem kötelező (56.6 cikk), tehát szó sincs az "igen alacsony koncentrációról".

  b. ha korlátozás alá eső anyagokról és felhasználásokról van szó. Ezek az anyagok is mind veszélyesek és a korlátozás részleteiben is mindig van koncentrációérték.

  c. azokban az esetekben, amikor a kémiai biztonsági értékelésben valamilyen végpontra nem végeztek vizsgálatot, és ezt persze közölni kell a felhasználókkal. Ez az eset is a 14.2 és 14.4 cikkek alapján egyértelműen csak a veszélyes, PBT, vPvB anyagokra és általában a 0,1%-nál az ilyen anyagból többet tartalmazó készítményekre igaz.

•  

  2. A beton szállított formában tulajdonképpen egy több összetevőből álló készítmény. A cement vízzel való elkeverése és összenyomása után olyan reakciótermék keletkezik, amely a bõrre és a szemre különösen veszélyes. Ezt a reakciót csak a biztonsági adatlapban kell megemlíteni, vagy egy teljesen új anyag keletkezett, amelyet gyártóként regisztrálni kell? A kérdésben több fogalmi bizonytalanság van. A folyamat a következő: cementet, sódert és vizet keverünk össze. Ha itt nem történne reakció, akkor a kapott termék a REACH fogalma szerint készítmény lenne (mint mondjuk egy hajmosó, melyet 10-15 anyagkomponensből kevernek). Ezt követően az összekevert, betonnak nevezett "fázis"terméket, hosszabb tárolás, felhalmozás, mondjuk ki, elkülönítés nélkül, betöltjük valamilyen formába, zsaluk közé. A bonyolult kémiai reakciók a cement vízzel való első érintkezése után azonnal megindulnak és néhány hét után válnak teljessé. A beton szilárdulása a REACH szempontjából egy tipikus árucikk előállítás, és mint ilyen fel van mentve a regisztráció alól (lásd V. melléklet). A döglött cement és a döglött beton 1 t/év feletti "gyártása" esetén lenne ez az új kémiai anyag regisztrációköteles.

  A cement biztonsági adatlapjában természetesen foglalkozni kell a felhasználás kockázatával. Amennyiben - és ez elég gyakori - az összekevert beton "fázis"terméket egy piaci szereplő készíti és eladja egy másiknak, magyarul forgalomba hozza, mivel egy veszélyes készítményről van szó, biztonsági adatlapot kell mellé küldenie a vevőnek. Az már más kérdés, hogy a kikeményedett betonnál ezek a veszélyelemek (leginkább a maró sajátság) már megszűnnek, de az árucikkekre úgysem kell biztonsági adatlap.

•  

  3. A jelenleg forgalomban lévõ vegyi anyagok és készítmények nem rendelkeznek pontos biztonsági adatlappal. Milyen módosítások várhatóak a 2001/58/EK irányelvvel kapcsolatban, különös tekintettel a továbbfelhasználókra? Semmilyen módosítás nem várható. A REACH a 2001/58/EK (és ennek alapirányelve, a 91/155/EGK) helyében lép és szabályozza a biztonsági adatlapok készítését és formáját 2007. június 1-től. Ezért ugyanezen időponttól a Kémiai biztonsági törvény és a 44/2000 rendeletnek az adatlapokra vonatkozó szabályai alapvetően érvénytelenek, mert egy európai rendelet mindig felülírja a nemzeti szabályozást. Az más kérdés, hogy mind a már megjelent módosított Kbt, mind a rendelet módosítási terve a magyar cégekre további, véleményem szerint teljesen felesleges követelményt ró: az adatlapok OKBI-hoz való beküldésének követelményét.

   

• 4. A REACH bonyolult rendelkezés. Milyen segítséget kapnak a szereplõk annak érdekében, hogy megfeleljenek a követelményeknek? Helpdesk-et működtet az OKBI, a MAVESZ (az egyik válaszoló szakértő én vagyok), az ECHA és minden más nemzeti hatóság. Több cég szervez oktatásokat. A legtöbb információt tartalmazó magyar nyelvű honlapot Ön most olvassa.

   

• 5. A REACH II. sz. melléklete szerint a biztonsági adatlapban meg kell adni a biztonsági adatlapért felelõs illetékes személy e-mail címét is. Igen, és meg kell cserélni a 2. és a 3. fejezet eddigi  sorrendjét. De mint ezen a honlapon részletesen is olvashatja, az európai érdekeltek megegyeztek, hogy ezt a formális módosítást nem kérik számon rögtön 2007. június 1-től. A Toxinfo honlapján azt olvashatjuk, hogy a magyar hatóság csak ennek megfelelő adatlapokat fogad be.

   

• 6. A REACH szempontjából elegendõ-e a biztonsági adatlapokat egy internetes platformon keresztül rendelkezésre bocsátani? Igen, van egy OKBI állásfoglalás, mely ezt lehetővé teszi, ha a felek közötti szállítási szerződés is ezt egyértelműen rögzíti. Ennek ellenére nem javasolom ezt a megoldást, csak abban az esetben, ha a vevők az adatlapot egy portálon keresztül, jelszóval érhetik csak el. Miért? Mert mihelyt az adott anyagra megszületik a kémiai biztonsági értékelés mint a regisztráció része, az adatlapnak meg kell felelnie annak (31.2 cikk) és az adatlap kiegészítő mellékletét, az un expozíciós forgatókönyvet is tovább kell adni (31.7 cikk). Ez pedig már teljesen felhasználó-specifikus lehet és egyetlen érdekelt fél sem szeretné közhírré tenni az Interneten. Az adatlapkészítő gyártó/importáló azért nem, mert egy speciális piac lehet számára, a felhasználó meg azért, mert a forgatókönyvben az ő speciális felhasználási paraméterei találhatók meg.

•  

  7. A rendelet II.sz. mellékletében meghatározott biztonsági adatlapokra vonatkozó követelmények vonatkoznak-e a polimerekre? Ha igen, milyen mértékben? Polimerekre csak akkor kell biztonsági adatlapot készíteni, ha megfelelnek a 31.1 és a 31.3 cikkben megadott követelményeknek, tehát leginkább akkor, ha veszélyesek. Ez elég ritka eset, én egyről sem tudok. Az a mai - teljesen helytelen hazai gyakorlat - hogy mindenki, minden termékre, akár veszélyes, akár nem, biztonsági adatlapot készít. Olvastam már a cukorra, a keményítőre (hogy polimert is említsek).....

   

• 8. A továbbfelhasználók kötelesek a szállítói láncban felfelé haladva a következõ szereplõvel közölni azokat az (új) információkat, amelyekhez hozzájutnak. A továbbfelhasználó így köteles tájékoztatni az 1. számú gyártót (akirõl tételezzük fel, hogy évi 10-100 tonna anyagot termel) arról az információról, amelyet a 2. számú gyártótól kapott (akirõl tételezzük fel, hogy az évi legalább 1000 tonna mennyiségi tartományba esik). Mindkét gyártó ugyanazt az anyagot állítja elõ. A regisztrációkor fel kell-e használnia az 1. számú gyártónak minden rendelkezésére álló adatot, köztük azoknak a vizsgálatoknak az eredményeit, amelyeket a 2. számú gyártó a továbbfelhasználónak biztosított biztonsági adatlap összeállításához végeztetett el? Ez az életben előforduló eset. A vonatkozó 34. cikk célja, hogy minden EBK információt, amelyet a felhasználó észlel a dolgozóin, jelezze annak, akinek a kockázatértékelésben ezt figyelembe kell vennie, a gyártónak-importálónak. Hiszen a felhasználás közben rengeteg humán (és környezeti) tapasztalat adódhat, melyek kulcsfontosságúak. A kérdésben megadott esetet megelőzően kell az I. és II. gyártónak az anyaginformációs cserefórumban egyeztetniük a REACH értelmében az összes rendelkezésükre álló EBK információt. A II. gyártó, a nagyobb volumen miatt, több információt köteles kifizetni a kémiai biztonsági értékeléséhez, mint az I.-es. Az összes rendelkezésükre álló EBK adatot csak a vezető regisztráló adja be az Ügynökségnek az ő regisztrációs dokumentumában. Nem szól a REACH róla, de a kisebb volumenű gyártó - szerintem - felhasználhatja a kémiai biztonsági értékelésében azokat az adatokat is, melyeket neki nem kellett kifizetnie, a volumene miatt. Hiszen előfordulhat, hogy olyan expozíciói vannak, ami az II. gyártónak, ill. felhasználónak nincsenek. Ez itt az igazán izgalmas kérdés! 

•  

  9. A vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének egységes rendszere túlságosan kevés anyagra terjed ki. Ez attól függ, mit ért a kérdező túlságosan kevésen. A GHS hatálya ugyanaz, mint ami a REACH-é. A jogalkotónak mindig gond, hogy az egyes speciálisan szabályozott szektorterületeket, pl. növényvédőszerek, bevegye-e az olyan általános szabályozások hatályába, mint a REACH vagy a GHS. Kettős szabályozásnak nincs haszna, csak kára, ugyanúgy, mintha a dolgozónak két közvetlen főnöke van.

•  

  10. Arányosan történik-e a vizsgálati költségek megosztása? Az arányosság egy jó szó, mindenki mást ért alatta. A költségmegosztásról a SIEF tagjai szabadon dönthetnek. Ha a valamelyiknek rendelkezésére álló vizsgálat költségviseléséről végképp nem tudnak megegyezni, akkor a költségmegosztás létszámarányos (30.1 cikk). Ha új vizsgálatra van szükség, annak költségmegosztása eleve létszámarányos (30.2 cikk). De csak azért kell fizetni, amit az adott regisztrálónak a volumenétől és más egyéb szemponttól függően be kell nyújtania (végülis nem ő nyújtja be, hanem - ha nem akar külön regisztrálni - akkor a vezető regisztráló).

   

• 11. Ha egy konzorcium regisztrálni kíván egy anyagot, polimert vagy intermediert, hogyan kerülheti el az "ingyenélõket", vagyis azokat, akik mindennemû anyagi ráfordítás nélkül szeretnék regisztrálni az anyagot? Egyszerűen! Az illető nem adhatja be a regisztrációját, mert a vezető regisztráló nem adja meg neki azt a regisztrációs számot, melyen ő beadta elsőként a SIEF nevében (nem a konzorcium nevében!!! konzorciumról nem beszél a rendelet), tehát nincs amihez update-ként, aktualizálásként, beadhatja a sajátját.

•  

  12. Hallottam a bevezetett anyagok elõzetes regisztrációjáról. Mit jelent ez? A REACH arról szól, hogy minden anyagot (nem csak a veszélyeseket!!!) Európában a gyártóknak és az importálóknak 2008. június 1-vel azonnal regisztrálniuk kell, megadva az előírt vizsgálati adatokat és bizonyos esetekben azt is, hogy miként lehet ezeket megfelelő kockázattal alkalmazni. Nyilván ez lehetetlenség, ezért az un. bevezetett anyagokat csak előregisztrálni kell a fenti dátumtól számított fél éven belül, és azok, akik ezt megteszik, élhetnek a halasztott regisztráció lehetőségével. Akik nem, azokra a fél év eltelte után visszamenőleges büntetés vár.

   

• 13. Hogyan épül fel a REACH rendelet? A definiciók és a hatály után a fő folyamatokról, a regisztrációról, az adatmegosztásról, az értékelésről, az engedélyezésről, a korlátozásról és az osztályozásbejelentésről külön címek szólnak. Persze a létrehozott Ügynökség és a Tagállami hatóságok feladataival is ilyen címek foglalkoznak. Nagyon fontosak a mellékletek, melyekben listák, feladatrészletezések találhatók.

   

• 14. Hogyan jut el a továbbfelhasználókhoz a REACH hatálya alá esõ anyagokkal kapcsolatos információ? Az előregisztráció megtörténtéről senki sem köteles információt adni. A regisztráció megtörténtéről a regisztrációs szám "üzenne", de amint az első kérdésre adott válaszban részletesen kifejtettem, ez is csak leginkább a veszélyes anyagoknál előírás, a biztonsági adatlapban. Az értékelésről az Ügynökség publikál majd eredményeket. Az engedélyezésre kerülő anyagok köre, és maga az egész folyamat: elő-jelöltlista, jelöltlista, kiválasztási lista, a XIV. melléklet feltöltése, teljesen publikus. Az, hogy a gyártó-importáló megkapta-e az engedélyt, a vegyi anyag címkéjén azonnal láthatóvá válik (a részletei meg az adatlapban). A korlátozásról is az adatlap kell(ene) hogy beszámoljon.

   

• 15. Hogyan készüljek fel a REACH-re? Gyűjtse össze egy listába az összes vásárolt terméket (vegyi anyagokat és tárgyakat/árucikkeket), a belső termékeit és az eladott termékeit (nyilván vannak ezek között átfedések, jelezze, hogy milyen státuszú az adott termék, vásárolt, előállított vagy értékesített). Különítse el a nem EU országból vásárolt, a belső és az eladott termékeket. Ezeknél azonosítsa, hogy anyagról, készítményről vagy árucikkről van-e szó. A vonatkozó, aktív REACH kötelezettségeket (elő-regiszráció, informálás, engedélyezés, osztályozás) válassza ki. Figyeljen arra, hogy nem csak veszélyes termékekre vonatkozik a regisztráció!!! A passzív REACH kötelezettségeket (felhasználás azonosítás, engedelmesség a hatóságnak, biztonsági adatlapnak, engedélynek, korlátozásnak, és az információ továbbadás) hajtsa végre.

   

• 16.Hogyan mûködik a REACH a gyakorlatban? Minden aktív kötelezettség az Interneten zajlik, tehát hozzáférés és e-mail cím nélkül a cég el van veszve (vagy megbízottal kell dolgozzon). Rendszeresen kell figyelni az Ügynökség honlapját az információkért (jelöltlista, XIV. XVII. melléklet változásai, stb.)

   

• 17. Hogyan viszonyul a REACH a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásához? A kapcsolat szerintem laza, mivel a REACH a kockázatoknál a szokásos működés közbeni munkahelyi/egészségi és környezeti kockázatokat vizsgálja. Persze a fizikai-kémiai tulajdonságokból következő súlyos baleseteket is tekintetbe lehet/kell venni a kémiai biztonsági értékelésnél.

•  

  18.Hogyan zajlik a REACH bevezetése? Lényegében a menetrend szerint. A kötegelt előregisztráció késett vagy egy hónapot, és még most sem lehet elektronikusan regisztrációt, K+F bejelentést és érdeklődést (hogy valaki regisztrálta-e már az anyagunkat) beadni. De az előregisztrációk száma a várt ütemben emelkedik.

   

• 19. Hol találom a REACH rendelet teljes szövegét és a technikai útmutatókat? Teljes és hivatalos rendeletszöveget sehol sem lehet találni, mivel szemben a hazaival, nem ez az európai gyakorlat. A rendeletszövegek legjobb, félhivatalos helye az Eurlex honlap, az útmutatók - sajnos még csak angolul - az ECHA honlapjáról (és az enyémről is) érhetők el.

•  

  20. Kell-e elõzetesen regisztrálni a készítményeket? A válasz egyértelmű nem. Ennek ellenére rengeteg Reaction mass of "és ezt követően nyilvánvalóan nem egy reakciótermék összetevői, hanem készítmény komponensei következnek" típusú előregisztráció található a REACH-IT-ben, az ECHA honlapján. Ennek oka kettős: néhány cég úgy gondolja - teljesen helytelenül - hogy valamilyen előny jelent neki, ha készítményeket előregisztrál. Más esetben az ok egyszerűen az, hogy ezáltal az adott készítmény összes komponensének a Pre-SIEF honlapjára az előregisztrációnak szabad bejárása van, ami információt jelent/het.

•  

  22. Kell-e regisztrálni a keletkezõ hulladékot? Nem. A hulladék a REACH-ben nem anyag, árucikk vagy készítmény. Ezzel szemben a hulladékból visszanyert termékek alapban regisztrációkötelesek. Előregisztrálásuk feltétlenül javasolt. Lásd a megfelelő kérdéscsoportot.

•  

  23. Kell-e regisztrálni a szennyvízkezelés során visszamaradt anyagokat? Ha ezek hulladékok, pl. a fölösiszap, vagy kiülepedett gipsz, vagy nehézfém-hidroxid, stb., akkor nem. Ha hasznosítják ezeket, akkor a hasznosítónak igen. Annak a kémiai reakciónak a terméke, mely a szennyvízkezelésnél végbemegy, pl. semlegesítés, nem regisztrálandó, mivel az V. melléklet alá tartozik.

• 24. Kell-e regisztrálni az importált hulladékpapír vagy hulladékfémek anyagait? Igen, mivel ezek egyértelműen már nem hulladékok (azokat nem lehet átküldözgetni az EU határain, hiszen az import ezt jelenti!!) Fontos bizottsági javaslat - még nem fogadták el, de célszerű már most is használni - hogy a kis mennyiségben (20% alatt) található, a visszanyerés szempontjából nem fontos, nem hasznosuló, változó mennyiségű szennyezéseket - nyilván ha az 1 t/év határ felettiek - nem kell regisztrálni. Ez mindkét esetben fontos lehet, gondoljunk a hulladékpapír nyomdafestékére, vagy ragasztójára, vagy a hulladékfém ötvözőire.

   

  25. Kell-e regisztrálni azokat a hulladék oldószereket, amelyeket nagyobb tisztaságúvá párolnak le? Ha előtte egyértelműen hulladék volt és hasznosítjuk ezeket (visszanyerés) akkor igen. Nem fontos ebből a szempontból, hogy mi történik a tisztasággal, de az megint igen, hogy a tisztaság 80% feletti-e vagy sem. Hogy a válasz egyértelmű legyen: ha egy cégen belül a melléktermék oldószert regenerálják, és újrahasznosítják, az nem jelent visszanyerést. De ha továbbadják egy másik - visszanyerésre szakosodott - vállalkozásnak, akkor annak számára ez már visszanyerés és regisztrációs kötelezettsége lesz. Persze ezt egy előregisztrációval eltólhatja és aztán, mihelyst valaki regisztrálja ezt az oldószert, a regisztráció alól fel lesz mentve.

•  

  26. Készítmények esetében mikor kell a kapcsolódó felhasználóknak anyagbiztonsági jelentés készítenie? A pontos név kémiai biztonsági értékelés és jelentés. Csak akkor, ha az ő felhasználása nem azonosított. Ezt onnan tudja, hogy a felhasználási körülményeit nem fedi le a biztonsági adatlaphoz csatolt expozíciós forgatókönyv. Tehát ebből is látszik, hogy csak veszélyes készítmény esetén merülhet fel ez az eset, illetve mely PBT és vPvB komponenseket 80% felett tartalmaz (amitől még lehet, hogy a készítmény nem veszélyes besorolású). További feltételek: a veszélyességet meghatározó anyagkomponens mennyisége a felhasználásban évente 1 tonna felett legyen (megfogalmazás tőlem, mert csak így van praktikus értelme), ugyanez a komponens a gyártónál/importálónál 10 t/év felett legyen.

•  

  27. Kiket érint a REACH? Erre szoktam azt mondani, hogy a lakosságon kívül mindenkit. Vegyi anyagokat ugyanis mindenki használ és ez valamiféle kötelezettséget jelent. Árucikkeket (tárgyakat, eszközöket, stb.) mindenki használ, és az abban lévő jelöltlistás anyagokra kötelezettség vonatkozik. A legáltalánosabb érintettség tapasztalatom szerint a nem EU országból érkező importtermékekhez kötődő aktív és - majd később, ha megjelenik és főként ha az anyaglista szaporodik - a jelöltlistás anyagokat 0,1%-nál magasabb koncentrációban tartalmazó tárgyakhoz kötődő információs követelmény miatt lép majd fel. Ez szinte mindenki érint, mert a cégek szinte biztos, hogy importálnak valamit és/vagy szinte biztos, hogy foglalkoznak lágyítót tartalmazó termékekkel, márpedig ez 2008 októbertől jelöltlistás anyag lesz és jelezni kell a vevőnek. Legutóbbi meglepetésem egy kismotorban lévő, butadién kaucsukból készült O gyűrű volt, melyben 3% diizooktil-ftalát lágyító volt, tehát jelenteni kellett a vevőnek (pedig a cég a kismotort adta tovább egy nagyobb berendezésbe építve, de mivel hat ország úgy döntött, hogy a 0,1%-os határt a homogén fázisra számolja és nem az egész berendezésre, és ki tudja, hogy hova jut el a termék, a cég akkor jár el helyesen, ha ezt is jelzi a vevőnek.....)