Körtvélyessy Gyula honlapja

Mit is jelent a No data no market! A REACH 5. cikke.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az alábbi gondolatok alapján a MAVESZ állásfoglalást kért az OKBI-tól. Az állásfoglalás visszaigazolta a véleményemet.

Egyre többen hivatkoznak és fognak hivatkozni a REACH rendelet 5. cikkére, amikor számon kérik a rendelet betartását. A Fórum, melyet kifejezetten ezért hozott létre az Ügynökség, az 5. cikket tűzte zászlajára. Mit is jelent ez?

"II. CÍM

ANYAGOK REGISZTRÁLÁSA

1. FEJEZET

Általános regisztrálási kötelezettség és információs követelmények

5. cikk

Adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma

A 6., 7., 21. és 23. cikkre is figyelemmel a Közösségben nem gyárthatók és nem hozhatók forgalomba önmagukban, készítményekben vagy árucikkekben előforduló anyagok, kivéve, ha ezeket e cím vonatkozó rendelkezéseivel összhangban regisztrálták, amennyiben ez az előírás"

Mivel a következőkben nyelvi kérdésekről is lesz szó, ide másolom a megfelelő részeket angolul és németül is:

Subject to Articles 6, 7, 21 and 23, substances on their own, in preparations or in articles shall not be manufactured in the Community or placed on the market unless they have been registered in accordance with the relevant provisions of this Title where this is required.

Vorbehaltlich der Artikel 6, 7, 21 und 23 dürfen Stoffe als solche, in Zubereitungen oder in Erzeugnissen nur dann in der Gemeinschaft hergestellt oder in Verkehr gebracht werden, wenn sie nach den einschlägigen Bestimmungen dieses Titels, soweit vorgeschrieben, registriert wurden.

Próbáljuk meg értelmezni, hogy mit jelent ez az egyetlen mondat.

 Fontos tudomásul venni, hogy ez egy külön címnek, a II.-nak. első cikke. Ennek címe azt mondja, hogy "Általános regisztrálási kötelezettség és információs követelmények". Hiszen a REACH regisztrációs kötelezettségének lényege, hogy minden anyagot mely 1 t/év felett a Közösségbe kerül, újra előveszünk és azok, akik azt létrehozták (kémiailag előállították, visszanyerték, elkülönítették vagy behozták), kötelesek regisztrálni. A regisztráció az eddigi hiányzó vizsgálati információk megszerzését, azok alapján pontos veszélyességi osztályba sorolást, és veszélyesség esetén pedig a felhasználások kockázatának értékelését és az elfogadható kockázatú felhasználások azonosítását követeli és azt, hogy a kockázatosakat hagyjuk abba (nem törődve most a részletekkel). Ezt fejezi ki az 5. cikk alcíme is: "Adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma". Tudni kell azt, hogy ez a cikk a végső módosítások során került a jogi szövegbe, nyilvánvalóan nyomatékosítás, és nem új követelmény szándékával.

Mivel foglalkozik a 6.7. 21. és 23. cikk, amit figyelembe kell venni ezen 5. cikk alkalmazásánál? A 6. a tisztán és a készítményben "születő" anyagoknak, a 7. pedig az árucikkekbe a szabaddá válás szándékával betett anyagoknak a regisztrációs kötelezettségét írja le. A 21. azt, hogy a regisztráció beadását követően meddig van még felmentés, amíg folytatni lehet a gyártást/importálást, illetve a 23. azt, hogy a bevezetett anyagok esetén az előzetes regisztráció az ismert jelentős halasztást teszi lehetővé, döntően az éves tonnák függvényében.  Mind a 21, mind a 23. cikkben kifejezetten az 5. cikkre is vonatkozik a felmentés, illetve a halasztás.

Hogy mit mond a mondat, azt nem kell magyarázni: gyártási és forgalomba hozatali tilalmat ír elő. Látni kell, hogy a gyártás a REACH fogalmai szerint a kémiai előállítást, a visszanyerést, és a természetből való elkülönítést jelenti. Tehát a készítmény összekeverése, az nem gyártás. Hasonlóan nem gyártás az árucikk összeszerelése. De gyártás az árucikk előállításának az a formája, amikor az kémiai úton jön létre, pl. polimerizációval, polikondenzációval. Nem számít szerintem gyártásnak a vasbugából való csőhúzás, mint árucikk előállítása, mert új kémiai anyag itt nem jön létre (csak 2009. január 15-én vettem észre, hogy a magyar fordítás megint pontatlan: az árucikk előállításra a gyártást és az összeszerelést teszi lehetővé. Az angolban nem manufacture, hanem make van, ami nem gyártás tehát, hanem mondjuk készítés. Ebbe belefér a gyártás is, a formárahozás is, vagy az összeszerelés is.).

Hogyan történhet az anyagok gyártása önmagukban, készítményben vagy árucikkben? Az anyagok önmagukban való gyártása jól értelmezhető: a szalonnából a zsír kiolvasztása, a metanol gyártása szén-monoxidból és hidrogénből, az illóolaj extrakciója a növényből. Itt a termék egyetlen anyag, ami a folyamatban "született". Tiszta ügy! Mit jelent a készítményekben való anyaggyártás? Ugyanez a megfogalmazás a 6. cikkben is előfordul. Mindkét helyen csak azt jelentheti, hogy összerakunk több anyagot (vagy anyagot + készítményt) és kémiai reakcióval egy, vagy több anyagkomponenst bennük más anyaggá alakítunk. Kémiailag! Vagy hulladékból visszanyerünk egy terméket és azt készítménynek tekintjük (lásd a visszanyeréssel foglalkozó anyagomat). A harmadik esetet már az előző bekezdésben említettem: az anyag gyártását árucikkben. Ez kémiai átalakítással vagy visszanyeréssel születő anyagokat jelenthet, hiszen a természetben nem fordulnak elő "árcikkek", melyekből anyagot nyerhetnénk ki, elkülönítéssel (egy birka nem nevezhető árucikknek…?!).  Sajnos a magyar "előforduló" szó az 5. cikkben nem igazán szerencsés. Az angolban vagy a németben használt sima, minden igei alak nélküli hátravetett jelző: substances in article (or in preparations, in article) sokkal közelebbi kötődést ír le. Ezt sokkal jobban le lehetett volna írni úgy, hogy "árucikkben lévő anyag" gyártásáról beszélnénk. Vagy még pontosabban, amint az előzőekben kifejtettem: az anyagok árucikké való gyártásáról, vagy az anyagok készítményekben való gyártásáról van tulajdonképpen szó. Tehát nem arról, hogy van egy anyagom, amit valamikor legyártottam, és aztán az "előfordul" később tisztán, vagy készítményben vagy árucikkben. Talán érezhető a hatalmas különbség, melynek súlyos jogi következményei vannak (lásd később).

Egy mondattal kifejezve: nem mindegy, hogy az 5. cikk azt mondja: az anyagok gyártása készítményben van megtiltva, vagy azt, hogy a készítményben előforduló anyagok gyártása van megtiltva.

Nagyon fontos látni, hogy az 5. cikk általános tilalma csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor az adott anyagokkal végzett tevékenységre nézve regisztrációs kötelezettség áll fenn (tisztán, készítményben vagy árucikkben való gyártás fennforgásakor). Hiszen gondolom azt nem kell magyarázni - pedig de sokszor olvastam - hogy nem az anyagokra nézve vannak REACH kötelezettségek, hanem az anyagokkal valamit végző személyekre vonatkoznak ezek, mégpedig a tevékenységüktől függően. Tehát egy készítményben lévő anyagra nincs regisztrációs kötelezettség, ez akkor lép fel, ha ez az anyag a készítményben jön létre, gyártódik. Ugyanez vonatkozik az árucikkekre. Akkor van és annak a cégnek van regisztrációs kötelezettsége a 7. cikk szerint, aki árucikket állít elő/importál és az abban lévő anyag szándékoltan szabaddá válik (egyéb feltételekkel most és a későbbiekben sem foglalkozom, fejtegetéseimben ezek mellékesek, pl. az 1 t/év határ, vagy hogy már más regisztrálta-e, stb.). Tehát árucikkben lévő más, nem szabaddá válásra betett anyagokra ez alapján nem vonatkozik az 5. cikk.

Külön érdekes kérdés, hogy mi van azokkal az anyagokkal, melyek nem gyártással kerülnek a Közösségbe, hanem importtal. Szemben a 6. és a 7. cikkel, az 5. cikk nem említi az importot, mint tevékenységet, és ez nyilván nem véletlen. Hiszen ott van mellette a forgalomba hozatal tilalma. Tehát aki gyárt, az nem gyárthat, ha nem regisztrált, és nem is hozhatja forgalomba a termékét. Aki pedig importál, az eleve forgalomba hozatalnak számít, tehát nem importálhat anyagot, ha nem regisztrálta azt, amennyiben ez követelmény.

Ezt követően vizsgáljuk meg, hogy kire, és milyen tevékenységére vonatkozik az 5. cikk. Több szintű értelmezést különíthetünk el, a legkeményebb, az alábbiakban utolsónak besorolt megfogalmazás már igen súlyos és szerintem értelmetlen végkövetkeztetésekre vezet.

1. A számomra jogilag értelmezhető szint a következő: Ha anyagot gyártok vagy importálok, önmagában vagy készítményben vagy árucikkben, és erre az tevékenységre regisztrációs kötelezettség vonatkozik, és én azt nem teszem meg, akkor le kell állnom a gyártással és a gyártott anyagot tartalmazó terméket (anyagot, készítményt vagy árucikket nem hozhatom forgalomba. A regisztrációs kötelezettséget nyilvánvalóan én hozom létre a gyártással, hiszen ez az anyag előtte nem létezett. Önmagában vagy készítményben való gyártás esetén más kémiai anyagokból jött létre az új anyag, árucikkek esetén is ez a helyzet, ott további mellékfeltétel is van, hogy ezt azért hoztam létre, hogy szabaddá váljon. Mellesleg akárhogy töröm is a fejem, nem tudok erre példát, hiszen az árucikkek gyártásakor a létrejövő új kémiai anyag általában pont arról nevezetes, hogy nem túl mozgékony (magyarul: térhálósított). Ha pl. úgy állítanék elő egy műanyag rekeszt PE térhálósításával, hogy egyidejűleg beleverek egy keserű anyagot, hogy a kirakott rekeszt az állatok ne rágják meg, akkor erre a keserű anyagra a 7. cikk alapján van regisztrációs kötelezettségem, hiszen csak akkor működik, ha szabaddá válik. (Amerikában ez a megrágás nagy gond, foglakoztunk is valaha a témával...). De a keserű anyagot nem én hozom létre kémiailag, magyarul nem én gyártom, valaki más gyártotta, én csak megvettem és bekeverem. Tehát erre a tevékenységre az 5. cikk nem vonatkozik. Én csak a térhálós polietilént gyártottam, az meg nem válik szabaddá, tehát nincs rá regisztrációs kötelezettség. Szóval nem igazán tudok ilyenre példát mondani. Mint látható, a problémát az okozza, hogy az 5. cikk a gyártás szót használja az árucikkel kapcsolatban, míg a 7.1 az előállítást, amibe belefér a keserű anyag bekeverése és a csatlakozó regisztrációs kötelezettség.

2. A következő szint arról szól, hogy értelmezhető a 5. cikk úgy is, hogy a készítménykeverő sem hozhatja forgalomba azt a készítményét, melyben nem regisztrált anyag található, de melyet a beszállítójának regisztrálni kellett volna. Ez a kérdés azért érdekes, mert a készítménygyártó cég által forgalomba hozott anyagkomponensre regisztrációs kötelezettség áll fenn, de ez a 6. cikk alapján nem rá vonatkozik, hanem a beszállítójára (valamelyikre a láncban). Ez a szint talán még jogilag elfogadható szint, bár a vásárolt anyagokból készítményt keverő és azt forgalomba hozó számára már hiányzik az 5. cikk mellékfeltétele, hogy lenne regisztrációs kötelezettsége. Az egész problémát az okozza, hogy az 5. cikk az anyagokról állít valamit általános alannyal, és nem a gyártókról és a forgalomba hozókról. Másképp fogalmazva: ha egy anyagra, amire vonatkozott (pontosabban a gyártójára/importálójára vonatkozott) regisztrációs kötelezettség, nincs ráakasztva a címke, hogy ő regisztrálva van, akkor ezt a feketelistás anyagot senki sem hozhatja forgalomba készítményben sem, függetlenül attól, hogy ez a gyártó-e, vagy akárki utána a szállítói láncban. Most, 2009. októberében tárgyalják a tagállamok, hogy hogyan teljesítsék azt a REACH kötelezettséget, hogy az adatlapra rá kell írni a regisztrációs számot. Az a terv, hogy elhagyják az utolsó négy jegyet, mely azonosítani a regisztrálót. Ez az ipar javaslata, de a hatóságok meg azt szeretnék, hogy azért ellenőrzéskor meg kelljen adni. De ez fából vaskarika, hiszen a készítménykeverő nem tudja, hogy kinek az anyaga van az adott készítményben, aki lehet, hogy öt cég távolságra van tőle felfelé a szállítói láncban. Tehát ugyanaz a probléma, hogy nem lehet meggyőződni arról, hogy regisztrálták-e azt az anyagot, ahogy az előregisztrációt sem lehetett kitudni.. 

3. De mi a jogi helyzet azzal a céggel, aki olyan árucikket vásárol, melybe szabaddá váló anyagot tett a beszállítója, de azt a beszállító nem (elő)regisztrálta, és ez a cég további előállítási folyamatokat (festés, összeszerelés, esztergályozás, stb.) végez rajta. Ez a probléma ugyanígy fennáll a 7. cikk értelmezésénél is, ugyanis abból (és az Iránymutatásból) sem világos, hogy a regisztrációs kötelezettség csak arra a cégre vonatkozik-e, aki a szabaddá váló anyagot berakta az árucikkbe, vagy mindazokra is, akik ilyen anyagot tartalmazó árucikkel további előállítási tevékenységet végeznek. Joggal feltételezhető, hogy csak az elsőnek, magyarul az anyagot az árucikkbe rakónak van ilyen kötelezettsége, hiszen értelmetlen lenne ugyanazt az anyagot többször, a szállítói lánc minden egyes tagja által, regisztráltatni. Ha így nézzük, akkor a nem regisztrált, de szabaddá válásra anyagot tartalmazó árucikket vásárló cégnek már nincs regisztrálási kötelezettsége. De mondhatjuk az 5. cikkre hivatkozva, hogy miután elvégezte a további árucikk átalakítási tevékenységét, nem forgalmazhatja az árucikket a vevőinek, legyenek azok végfelhasználók, vagy az árucikket továbbalakítók, hiszen a benne lévő anyagot nem regisztrálták.

4. A honlapom más részén tárgyalt következő kérdéskör, hogy használhatják-e az anyagot tisztán vagy készítményben az azt megvásárló cégek, ha a beszállítójuk azt nem regisztrálta, pedig neki kellett volna. Nyilván ez itt végfelhasználás, hiszen a többi felhasználással az előzőekben foglalkoztam. Tehát ők már nem forgalmazzák tovább ezt a nem regisztrált anyagot vagy az ezt tartalmazó készítményt. Vonatkozik-e rájuk az 5. cikk? Itt van a nagy vízválasztó, mert vannak értelmezések, melyek arra hivatkoznak, hogy amiként egy illegálisan a piacon lévő (magyarul lopott) terméket nem szabad megvenni sem, meg használni sem, ez vonatkozik a nem regisztrált anyagokra is. Mivel a nem regisztrált anyag, vagy ezt tartalmazó készítmény az 5. cikk szerint illegálisan van piaci forgalomban, tehát nem szabad megvenni. Az én jogértelmezésem szerint pedig egy normál kereskedelmi forgalom esetén, normál áron vásárolt terméknél ha a vásárlást és a használatot a törvény nem tiltja, márpedig az 5. cikk egyiket sem tiltja, akkor nyugodtan folytathatom a vásárlást és a használatot, nem kell folyton eredetigazolást kérni a beszállítótól, hogy vajon legális-e a terméke. Hova jutna a világ ilyen bizalmatlan légkörben. Másfelől, a gyakorlatban úgyis kideríthetetlen, hogy a beszállítóm, vagy annak valahányadik beszállítója a láncon, akinek regisztrációs kötelezettsége volt, vagy lett volna, vajon teljesítette-e azt.

5. Végül az utolsó értelmezés szerint árucikkeket sem szabad forgalmazni, ha a bennük lévő - normál, tehát nem szabaddá váló - anyagokat nem regisztrálták. Hiszen az 5. cikkben az is benne van, hogy a nem regisztrált, árucikkekben előforduló anyagok nem forgalmazhatóak. Itt jön elő az a kérdés, hogy mit jelent az "előforduló". Ha akarom úgy is értelmezhetem, hogy semmilyen formában (sem önmagában, sem készítményben, sem árucikkben) nem lehetnek piacon olyan anyagok, melyeket regisztrálni kellett volna, de ezt nem tették meg. Hiszen egy autóban lévő vasat valahol, valakinek biztos regisztrálni kell. Tehát ha azt a vasat, amiből az én autóm van, nem regisztrálták, akkor az 5. cikk ellen van, ha ezt az autót forgalomba hozzák. Nyilván nem ez volt a jogalkotó szándéka, de a mondatot olvasva akár ez is benne lehet az értelemben. Arról nem is beszélve, hogy sokan általában a nem regisztrált anyagok használatára is vonatkoztatják az 5. cikket, amiben az árucikkben való használat is benne lehet.

Néhány további megjegyzés:

Ha ilyen bizonytalan egy rendeletszöveg jogi megítélése, akkor a Bíróság mindig a preambulumban megfogalmazott, a jogalkotó szándékát mutató gondolatokat veszi tekintetbe. Sajnos kifejezetten az 5. cikket megvilágító preambulum fejezet nincs. A legközelebb áll talán a 16-os és a 18-as:

Ez a rendelet az önmagukban, készítményekben vagy árucikkekben előforduló anyagok gyártóira, importőreire és továbbfelhasználóira vonatkozó különleges feladatokat és kötelezettségeket határozza meg. Ez a rendelet azon az elven nyugszik, hogy az iparnak a vegyi anyagokat olyan felelősséggel és gondossággal kell gyártania, importálnia, felhasználnia vagy forgalomba hoznia, amely elvárható annak biztosítására, hogy az az ésszerűen előrelátható feltételek között ne legyen káros hatással az emberi egészségre és a környezetre.

Ezért a regisztrálási rendelkezések előírják a gyártók és importőrök számára, hogy adatokat gyűjtsenek az általuk gyártott vagy behozott/importált anyagokról, ezeknek az adatoknak a felhasználásával értékeljék az ezekkel az anyagokkal összefüggő kockázatokat, valamint alakítsanak ki és ajánljanak megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket. Annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a kötelezettségeket ténylegesen betartsák, valamint átláthatósági okokból, a regisztrálás során mindezen információt tartalmazó dokumentációt kell benyújtaniuk az Ügynökség számára. A regisztrált anyagok belső piaci forgalmát meg kell engedni.

De ezek nem igazán segítenek a fenti kérdések eldöntésében.

A további felhasználókkal az V. cím foglalkozik. Ennek értelmében (37. cikk 4.) a gyártó-importáló még akkor is eladhatja a terméket a további felhasználónak, ha a megtett regisztrációban megadott felhasználás nem felel meg a felhasználónál folyó tényleges felhasználásnak, csak figyelmeztetnie kell erre a felhasználót. Ez jogilag kb. egyenértékű azzal, hogy nem regisztrálták az anyagot az adott felhasználásra és mégis szállítható. Ez nagyon erős érv szerintem arra, hogy egy nem regisztrált anyagot lehet használni, hiszen itt a jogalkotó ezt tisztán ki is mondta.

Az 5. és a 6. bekezdés alapján (ugyanezen 37. cikk) pedig alkalmaznia kell a számára megadott kockázatkezelési intézkedéseket. Tisztán kell azonban látni, hogy ezek - egyszerűen fogalmazva - csak a veszélyes anyagokra és a veszélyes készítményekre vonatkoznak, hiszen csak ezekre kell ilyen intézkedéseket a gyártónak-importálónak meghatároznia, és a vevői felé a biztonsági adatlapban továbbítania (és ezeket is csak akkor, ha kémiai biztonsági értékelésre kötelezett!). Különös aggodalomra okot adó anyagok árucikkben való előfordulása esetére pedig az ilyent az árucikkbe rakónak (nagyobb, mint 0,1% és csak azokra az anyagokra, melyek már megjelentek a jelöltlistán) meg kell adnia az árucikk átvevőjének, hogy miként kezelheti azt megfelelő kockázattal, és annak tovább kell adnia lefelé az árucikk felhasználói láncán ezt az információt (33.1 cikk). Tehát vegyi anyagok adás-vétele esetén a veszélyesség, árucikkek adás-vétele esetén a jelöltlistás anyagok körére vonatkozik informálási kötelezettség, és az, hogy ezeket az intelmeket be kell tartani. Magyarul, ha nem tartja be, akkor le kell állnia a használattal, illetve ha nem teszi, akkor eltiltható a felhasználástól hatósági beavatkozásra. De az, hogy mondjuk egy nem veszélyes anyagot ne használhassak minden további nélkül tisztán vagy készítményben, ha nincs regisztrálva, amiről jogilag még tudomást sem szerezhetek sehogyan sem, szóval ez a szabad kereskedelem megcsúfolása lenne és egyáltalán nem szolgálná az emberi egészség és a környezet védelmét.

Végül az egész fenti fejtegetés azért időszerű most, hiszen mindazon gyártókra/importálókra, akik nem előregisztráltak, pedig regisztrálási kötelezettség lett volna rájuk érvényes, és a regisztrációt sem adták be, 2008. június 1-től teljesen érvényes az 5. cikk forgalomba hozatali tiltása. Mindezeket azért írtam, hogy ezeket, és csak ezeket a törvényszegőket büntesse teljes szigorával a hatóság. Ne pedig az ártatlan, a beszállítóiktól anyagokat (tisztán, készítményben vagy árucikkben) vásárló vevőik büntetésével próbálják a REACH betartatását elérni. Ez a legegyszerűbb hatósági hozzáállás, és a biztonsági adatlapok kapcsán az elmúlt évtizedben jól láttuk az erkölcstelen, káros és végső soron teljesen eredménytelen hatását.