Körtvélyessy Gyula honlapja
A hazai kémiai biztonsági szabályozás hibái
A régi honlapomon lévő anyagot - a kémiai biztonsági törvény megújításához adalékként (2014 nyara) alaposan átdolgoztam. Ide másolom az eredményt. Hasonlóan letölthető az a dokumentum, melyben egy új törvény koncepcióját fejtegetem.
Az alábbiakban részletesen értékelem a hazai kémiai biztonsági jogszabályok problémáit. Ezek háromféle kategóriába sorolandók
- nem vettük át megfelelően az irányelvet
- nem töröltünk valamilyen részt, miután arra rendelet jelent meg az EU-ban
- egyszerűen ellentmondásos a megszövegezés
A CLP megjelenése miatt törlendő, illetve átírandó részek a Kémiai biztonsági törvényből. A jelenlegi hazai szabályozást nagyobb betűkkel hozom, a hozzá tartozó értékelést pedig kisebb és kék betűkkel:
(A) (2)14 E törvény hatálya az embert és a környezetet veszélyeztető veszélyes anyagokra és keverékekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre terjed ki azzal, hogy az 5. § (1) bekezdése, illetve a CLP szerinti osztályozásig - az osztályba sorolhatóságtól függetlenül - e törvényt valamennyi anyagra alkalmazni kell.
Akárhányszor olvasom ezt el, akkor sem értem. Mi történik a CLP osztályozás után? Akkor már nem „valamennyi anyagra” kell a Kbt-t alkalmazni??? Hát akkor milyenekre kell?
Annak a mondatrészletnek is értelmesnek kellene lenni, hogy az 5. § (1) bekezdése e törvényt valamennyi anyagra alkalmazni kell. Ennek persze semmi értelme, az 5. § (1) meg azt mondja, hogy az anyagokat tulajdonságaik szerint osztályozni kell, az CLP átmeneti rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. Ennél bonyolultabban és félreérthetőbben ezt nem lehetne megfogalmazni. Tavaly december 1-től simán ezeket a mondatokat ki lehetne hagyni, nem?
(B) A 3. § (3) bekezdés azt mondja, hogy az anyagok tulajdonságainak vizsgálatát és értékelését a REACH 13. cikke alapján kell végrehajtani. Az erre való hivatkozás teljesen értelmetlen, hiszen ez a cikk arra szolgál, hogy a regisztrálóknak nem csak vizsgálatokkal (főként nem gerinces állaton végrehajtott) hanem más módon is lehet tulajdonságokat megszerezni. Mivel a Kbt itt semmit sem mond a regisztrációról, úgy is tűnhet, hogy mindenkinek kötelessége ezeket REACH VIII-IX-X mellékleteiben megadott vizsgálatot az osztályozás érdekében elvégezni. Főként ha idevesszük a 44/2000-nek azt a részét, (3. melléklet) mely szerint
1.6.115 Az osztályozáshoz és a feliratozáshoz szükséges adatok.
1.6.1. A)116 Anyagok osztályozásához szükséges adatok az alábbi forrásokból szerezhetők be:
a) az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet VI., VII. és VIII. mellékletében meghatározott információ kötelező, az osztályzáshoz szükséges adatok nagy része az „alapkészletben” jelenik meg. Ezt az osztályozást szükség esetén felül kell vizsgálni, amennyiben további információ áll rendelkezésre (az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet IX. melléklete),
Arról most nem beszélek, hogy elfelejtették átírni a mellékletek számozását (VII-VIII-IX és X-re), de az úgy zavaros, ahogy van.
(C) A következő rész is teljesen ellentétes a CLP szemléletével
(2)31 Az anyagok, illetve a keverékek osztályozását a REACH és a CLP rendelkezéseire figyelemmel, illetve a külön jogszabályban meghatározottak szerint a regisztrációra kötelezett végzi, regisztrációs kötelezettség hiányában a gyártó, továbbfelhasználó, az importőr vagy a forgalomba hozatalért felelős személy.
Ezzel szemben ugye a CLP azt mondja, hogy annak és akkor kell osztályba sorolni bármilyen vegyi anyagot, aki forgalomba hozza. Tehát egy többlépéses szintézis intermedierjeit nem kell, csak akkor, ha olyan a volumen, hogy regisztrálni kell és akkor is csak a regisztrációnál. A továbbfelhasználónak akkor és csak akkor kell osztályoznia, ha egyben keverő is. Az összes többi további felhasználónak, tehát aki árucikkbe építi az anyagot/keveréket, aki véglegesen elhasználja és az a hulladékba kerül, ill. az, akit már említettem, mert kémiailag átalakítja (intermedier), annak nem kell.
(D) Az 5. § (5) ellentétes a CLP 4 cikk 3. bekezdésével, mely meghatározza, hogy mit kell tenni a VI. mellékletben meghatározott harmonizált osztályozások megléte esetén. Hiányzik belőle pl. ugyanennek a bekezdésnek második fele, mely a CLP-ben azt szabályozza, hogy a harmonizálttól eltérő végpontokra köteles mindenki, akinek ilyen feladata van, osztályozni.
(E) a 9. § előtti cím
A forgalomba hozatalra és a közösségi jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos adatok felkutatására vonatkozó előírások
értelmetlen, hiszen az anyagokkal kapcsolatos feladatokat a CLP szabályozza.
Maga a 9. § sem értelmezhető:
Veszélyes keveréket kizárólag akkor lehet forgalomba hozni, ha azokat a 14-17. §-ban, valamint a külön jogszabályban foglaltakkal összhangban, a regisztrált anyagok esetében pedig a REACH 12. és 13. cikkének alkalmazásával szerzett információkkal összhangban csomagolták vagy címkézték.
hiszen a vonatkozó névmás (azokat) többes számra vonatkozik, a főmondatban pedig csak „keverék” van. Teljesen értelmetlen a mondat másik fele, hiszen a 12-13-ban megszerzett információk alapján előbb osztályozni kell, aztán annak megfelelően csomagolni és címkézni. De különben is, anyagokra mind az osztályozást mind a címkézést a CLP szabályozza, minek itt ez a mondatrész.
(F) A 10. § (1) és (2) szintén a CLP rendelet megismétlése – jól-rosszul – tehát törlendő. A (3)-kal kapcsolatban, a harmonizált osztályozási jegyzék hiteles magyar fordítását nemigen látom az OKBI honlapján. Legalábbis ami ott van, az nem hivatkozza meg ezt és tele van hibával.
(G) A 17. § (1) az egyik legszebb szabályozás, amit soha senki nem tartott be, és nem is fog:
A külön jogszabályban meghatározott veszélyes keverékeket és azon keverékeket, amelyek legalább egy veszélyes anyagot tartalmaznak, e törvény és a végrehajtására kiadott külön jogszabály szerint kell osztályozni, csomagolni és feliratozni (címkézni).
Tessék megmondani, van-e a világon olyan termék, mely nem tartalmaz legalább egy veszélyes anyagot? A T. Törvényalkotó itt elfelejtett valami koncentrációhatárt megadni, ami – az anyag veszélyességétől függően – a CLP rendeletben világosan szerepel. Ugyanez érvényes a (2) a)-ra is.
(H) Nem egészen érthető, hogy mit ért a Kbt a veszélyes anyagok ill. veszélyes keverékek törzskönyvezésén a 23§ (2)-ben?
(I) Több helyen is szerepel a Kbt-ben a „vegyi anyag”, kötelezettségekkel. Nem világos, hogy mit értenek ez alatt.
(J) A 28§ (3) teljesen ellentétes a REACH előírásaival. Utóbbi szerint az adatlapot az szállító köteles biztosítani, ez a bekezdés pedig azt írja, hogy a tevékenység nem kezdhető meg adatlap nélkül. Honnan tudja egy végfelhasználó egy beérkező termékről, hogy veszélyes, ha a címke szerint nem az. Kell neki kérdezősködnie, vizsgálódnia?
(K) A 35§ (2) ellentétes az EU csatlakozásunk általános feltételeivel: egy európai rendelethez nem fogalmazhatunk végrehajtási utasítást (főként nem olyat, ami sok helyen ellentétes azzal).
(L) A kémiai biztonsági törvény 20 § 5. bekezdése úgy fogalmaz, hogy a lakosság részére a használati utasítást veszélyes anyagokra és keverékekre a gyártó vagy az importáló készíti el. Ezzel az a probléma, hogy az itthon összekevert veszélyes keverékek ebből kimaradnak, hiszen ezeknek nincs „gyártójuk” (a keverés nem számít gyártásnak).
A 44/2000 EüM rendelet "gyöngyszermei"
(M) 2. § (4) Teljesen érhetetlen ez a mondat.
(4)10 A veszélyes keverék osztályozásakor az egészség-, illetve környezetkárosító hatásuk alapján a keverékben lévő veszélyes anyagokat figyelembe kell venni - függetlenül attól, hogy szennyeződésként vagy adalék anyagokként kerülnek a keverékbe - mindazon esetekben, ha tömegszázalékos koncentrációjuk egyenlő vagy nagyobb, mint a 4. számú mellékletben meghatározott érték. Kivételt képeznek azok az anyagok, amelyekre a közösségi jegyzék vagy az egészségkárosító, illetve környezetkárosító veszélybecslés alacsonyabb értéket ad meg, feltéve, hogy az anyagra vonatkozó, a közösségi jegyzékben meghatározott esetleges speciális jelölési feltételek másként nem rendelkeznek.
Egy keveréknek nincsenek szennyeződései és adalékanyagai. A keverékek anyagokból és/vagy keverékekből készülnek. Ha az anyagban lévő szennyeződés vagy adalékanyag befolyásolja az anyag osztályba sorolását, meg kell adni az adatlap 3.1 alpontjában. Ha a keverékbe kerülve ez a küszöbérték alá kerül, nem kell figyelembe venni (és az anyag besorolását is ennek megfelelően meg kell változtatni, különben túl szigorú lenne a keverék osztályozása. Példa: ha 0,2%-nyi benzol tartalmazó toluolból készítünk festék oldószert, ez a toluol rákkeltő, de a keverék már nem lesz rákkeltő, hiszen abban /ha a toluol kevesebb, mint 50%-nyi, a benzol már a 0,1%-os küszöbérték alá esik. Ez független attól, hogy maga az anyag harmonizált osztályozású - megjegyzéssel - vagy nem.
(N) A 2. § (2) alapján a címkézéssel a 3. melléklet foglalkozik, a 2. § (8) szerint meg a 10. Most melyik? A 3. melléklet az osztályba sorolással foglalkozik, de sajnos sok címkézésre utaló megjegyzés is van benne.
A 10. melléklet keverékekre az EU szám megadását kéri a címkére, ami elégé érthetetlen. Nem azt mondja, hogy az "összetevők EU szóma", sőt, az összetevők megadásától annyire messze van ez a követelmény, hogy nem is lehet úgy érteni, hogy ezt szeretné mondani. Másrészt az (1) magyarázat is kifejezetten "az összetevők kémiai nevének a megadását" kéri a címkén. A 3. melléklet 7.6 pontja meg kifejezett - és helyesen - megállapítja, hogy készítményekre sic nem vonatkozik az EU szám megadási követelmény.
A 10. melléklet leginkább a gyakorlatban alkalmazhatatlan mondata az utolsó:
C) Veszélyesnek nem osztályozható, de legalább egy veszélyes anyagot tartalmazó keverékek
Nem a lakosság számára szánt keverékek
„Azon keverékek esetében, melyek az e rendeletben meghatározott kritériumok alapján veszélyesként nem osztályozhatók, de tartalmaznak legalább egy veszélyes anyagot, a címkén fel kell tüntetni a „Biztonsági adatlap foglalkozásszerű felhasználók kérésére rendelkezésre áll.” feliratot.
Ez alapján ha bármilyen kis koncentrációban veszélyes anyagkomponens van egy nem veszélyes keverékben, ezt a mondatot rá kellene tenni. Márpedig ez a feltétel nyilvánvalóan mindig teljesül - mindenben vannak veszélyes anyagszennyezések igen kis mennyiségben - . Nem véletlen, hogy soha nem találkozunk ilyen felirattal a gyakorlatban.
(O) A rendelet 9. § (3) mondata nagyon homályos számomra:
(3) A bejelentés ellenőrzésekor a tevékenységet végző dokumentálhatóan igazolja, hogy eleget tesz a kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályi kötelezettségének.
Nem egyértelmű ebből, hogy mit is kell dokumentáltan igazolnia a tevékenységet végzőnek (lásd a tevékenység igen széles meghatározását): azt, hogy elvégezte a bejelentést (azt minek, hiszen annak nyoma van az OKBI rendszerében), vagy azt, hogy minden jogszabályi kötelezettségének eleget tesz. Ez utóbbi lehetetlen követelmény és megfordítja a bizonyítási kötelezettséget: a tevékenykedőnek minden lépésekor igazolnia kell, hogy nem sért jogszabályt. Ez ellent mond az alapvető jogi szabálynak: ami nem tilos, az szabad és a hatóságnak kell bizonyítani, hogy vétettem a törvény szelleme és betűje ellen.